2014. szeptember 27., szombat

Nobody's perfect 2.18

Itt a hétvége, szóval jönnek a frissek! jó olvasást ;)


2 hónappal később

Reggel 5, szólt az ébresztő és már ki is pattantam az ágyamból. Josh már sehol sem volt. Felkaptam egy nagydrágot és egy topot és lerohantam a konyhába.
-Jó reggelt!
-Szia! Jössz velem?-kérdeztem és töltöttem egy pohár tejet.
-Liz, ülj le és egyél!
-Mi?-nevettem el magam.-Nem, megyek futni, aztán edzek.
-Nem, túlzásba viszed! Már formában vagy, kigyúrtad magad, vegyél vissza!
-Mi?Nem!
-Liz, haza kell mennem!-bökte ki aztán és ez sokkolt.
-Nem teheted!
-Mennem kell! Anyám vár, és hát már lassan egy éve nem voltam otthon. Ideje mennem.
-LIZZYY!-Hallottam Brian hangját.-LIZZY?
-Konyha!-mondtam és közben Josht figyeltem ahogy előkapta az asztal alól a táskáját.-Ez most akkor komoly?Itt hagysz?
-Nem! Mennem kell, de barátok vagyunk! És számíthatsz rám!-ölelt meg.
-De jó!-esett be a konyhába Brian űlmos fejjel, levegő után kapkodva.
-Neked meg mi bajod?-néztem rá,mire zavarodott tekintettel nézett Joshra.
-Sziasztok!-kezet fogtak és Josh elment. Hirtelen nagyon dühös lettem, ordítani tudtam volna annyira.
-Lizzy kérlek beszéljünk!
-Miről?
-Gyere!-indult el a nappaliba és húzott maga után.
-Mi a baj?
-Azontúl, hogy 2 hónapja alig látunk?
-Jó ezt nem akarom hallgatni,-keltem fel a kanapéról, de elkapta a kezemet és visszahúzott.
-Nem erről van szó, de már 2 hónapja próbálok veled beszélni, de nem megy!Mire felkelek elmész és későb jössz és bezárkózol.
-Erre volt szükségem! Érted?
-Ezt értem, csak szeretnék segíteni, akarom, hogy tud velem, velünk is biztonságban vagy!
-Brian,..-nevettem el magam, de mikor megláttam milyen komolyan néz rám, abbahagytam a nevetést. Lehajtotta a fejét és az ujjait tördelte.Láttam hogy megfeszül az arca, és akkor feltűnt, hogy Brian egész kigyúrta magát.
-Te edzettél?
-Végig a turné alatt.
-Szép!-bólogattam, mosolyogva mire egy pillanatra felkapta a fejét.-Brian mi az? Mondd már!
-Hiányzol! Miután elmentünk a turnéra, szép lassan jöttem rá, hogy mennyire hiányzol!
-És ennek mi köze ahhoz amit mondani akarsz? Hiszen itt vagyok!
-Lizzy, végig minden nap rád gondoltam és...-kezdett gyorsabban verni a szívem, ahogy arra vártam mit mond.-Nagyon rossz volt, hogy itt hagytunk és az sem segített, hogy nem tudtunk beszélni. Ölni tudtam volna azért, hogy halljam a hangod.-még mindig tördelte az ujjait de mikor kicsit abbahagyta láttam emnnyire remeg a keze.Megfogtam a kezeit mire rám nézett és elhallgatott.
-Ezt most fejezd be, a kezeid a legértékesebbek, ha kitöröd az ujjaidat nem igen fogsz gitározni.Szóval amíg elmondod tördeld inkább az enyémeket.-elmosolyodott és megszorította a kezeimet.-Folytasd!-mondtam mire nagy levegőt vett és ahelyett, hogy beszélni kezdett volna magához rántott és megcsókolt.Hosszan csókolt és közben a kezemet szorította.Aztán egyszercsak vége lett és ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy mosolyog.
-Hű!-mondtam és egy nagyot sóhajtottam.
-Rossz volt? Vagy...
-Nem, nem Brian, csak...Egy félévvel ezelőtt még teljesen beléd voltam zúgva, tudod?-mondtam mire láttam rajta, hogy ez most meglepte.-Teljesen megbabonázott az illatod, és az a helyzet, hogy ez elég sokáig tartott nálam, még mikor az únokahúgod itt volt,... azért voltam olyan fura mert...
-Nem tudtam, de most én is úgy érzem, hogy...
-Várj Brian pont ezt akarom mondani, hogy akkor ez annyira de annyira jó lett volna, de aztán míg ti elvoltatok turnézni én ... továbbléptem, vagyis nem, csak túltettem magam a csalódásaimon, hogy te nem szeretsz...
-Lizzy mire akarsz kilyukadni?
-Nekem ez most nem megy!-mondtam ki gyorsan és hirtelen, ahogy egy ragtapaszt szokás letépni, de azt hiszem ez is legalább annyira fájt és nem csak neki.-Sajnálom, de csak előre akarok haladni, nem akarok újra az a Lizzy lenni, erős akarok maradni, tetszik amilyen most vagyok és szeretném, ha megmaradnál mint barátom!-láttam az arcán a csalódást és minden rosszat amit ilyenkor az ember csak gondolni képes, de már nincs visszaút! Kimondtam!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése