Ahogy mondtam itt van a délutáni friss is, remélem tetszik és olvassátok és várjátok a folytatást! Ha tudom este jön a Life is just a game is ;)
A kocsiban összekötötte a kezeimet és belökött hátra. Bezárta az ajtókat és elindult.
-Mégis miért csinálod ezt? Mi történt?
-Mert hazudsz, mert átversz, mert hülyének nézel.
-Nem tudom miről beszélsz. Mi barátok vagyunk és én nem hazudtam neked. Igen 5 sráccal élek együtt, de csak barátok vagyunk.
-LÁTOD?! MÁR MEGINT HAZUDSZ!-ordított és elkezdte a kormányt csapkodni.Kinéztem az ablakon de fogalmam se volt miért erre jövünk. A part mellett lakott, viszont a pályaudvar felé tartott. Próbáltam rájönni hova megyünk, és a farzsebemben lévő telefont is próbáltam benyomni. Hirtelen sípolni kezdett és a kocsi megállt.
-Mi ez? MI A FASZ EZ?-mászott hozzám hátra.-NÁLAD VAN A TELEFON?-ordított de próbáltam lerugdosni magamról. Sikerült is, de kiszállt a kocsiból és feltépte a hátsó ajtót és úgy próbált közelíteni. Fejbe rúgtam és amíg nem volt teljesen magánál kimásztam. A kezem még mindig összevolt kötve nem tudtam kibújni annyira fájt és lüktetett a csuklóm, de persze most sehol senki. Egy embert se láttam aki segíthetett volna nekem. Aztán a kemény betonon találtam magam. Éreztem a vérem ízét ahogy ömlik a számba, és a fájdalmat a fejemben. Hátulról rám vetette magát.
-Azt hitted elmenekülsz előlem?-megfordított, maga alatt.
-Dan kérlek ne tedd ezt!-mondtam a véremtől fulladozva, de megütött. Ütlegelni kezdte az arcomat és mikor már elég kába voltam éreztem hogy felkap és elcipel. Minden erőmmel próbáltam kinyitni a szemem, de fel volt dagadva, a vér folyt a felrepedt számból, a kezem sajgott.Rúgkapálni kezdtem és így elejtett. Felálltam és tiszta erőmből futni kezdtem, közben a fájdalomtól ordítva próbáltam kiszabadítani a kezeimet.
-ÁLLJ MEG TE RIBANC!-ordított és éreztem hogy a nyomomban van. Sikerült kirántanom a kezemet a kötélből és megálltam szembe fordultam vele és tiszta erőmből orrba vágtam. Megrúgtam, és kirúgtam a térdét, hogy ne tudjon utánam jönni és futottam vissza a pályaudvarhoz.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam a nevemet és megfordultam. Nem akartam hinni a szememnek. Brian volt és a többiek. Ahogy meglátták az arcomat láttam rajtuk, hogy megijedtek. Brian futni kezdett felém, de késő volt. Dan ott ott volt mögöttem. Hátra néztem és láttam, hogy felém sétál bicegve, fegyver van a kezében. Sajgott a fejem, szédülni kezdtem, vérzett a szám, fel volt dagadva a szemem alig bírtam kinyitni.
-Lizzy, Lizzy mi baj?-hallottam Mattet és a többieket. Dannek leesett, Ők azok! Megállt és elvigyorodott. Felemelte a fegyverét és rám szegezte.Nem foglalkoztam a fiúkkal.
-Dan ne tedd ezt! Kérlek tedd le fegyvert!-szóltam hangosan, reménykedtem hogy Brian megáll és a többiek is hallják.
-Mit gondoltál? Ha? Azt hiszed nem tudom visszarakni a térdkalácsom? Azt hitted végezhetsz velem?
-Nem akarok végezni veled, a barátom vagy Dan!-Hallottam ahogy Matt veszekszik a hátam mögött a többiekkel. Elindultam Dan felé lassan.
-Látod? Nem félek tőled és nem akarlak bántani.-nem tudtam mit teszek, csak reménykedtem, hogy nem lesz baj.
-Nem félsz tőlem? És ha azt mondom, hogy lelövöm a kis sztárjaidat?-megtorpantam.
-Ne! Hagy őket!
-Miért?-vigyorgott.-Így már félsz? Melyikkel is kezdjem?-a hátam mögé néztem és láttam a 4 fiút is ledermedve. Matt rámnézett és a lepillantott a kezére. Megláttam a telefont a kezében villogó kijelzővel.
-Dan ne tedd ezt! Itt vagyunk a pályaudvar előtt gondolod nem látja majd senki? Nem hallják az emberek? Tedd le a fegyvert!-újra felé indultam, már alig egy méter volt köztünk mikor elkapta a törött csuklómat és magához rántott. Felnyögtem a fájdalomtól mire hangosan nevetett.
-Szeretem a vér ízét! És tudod mi van? Kifejezetten élvezem mikor a ringben szétverhetek valakit.Veled sincs másként.-mondta és megfejelt. A földre rogytam hallottam a fiúk hangját, de nem nagyon láttam már semmit, minden homályos volt.Hasra fordultam és próbáltam tisztán látni. Hallottam hogy Dan a fiúkat fenyegetni és megijedtem, képes és tényleg lelövi őket. Felcsaptam a fejem hogy a hajam kikerüljön az arcomból és megláttam Josht. Láttam az arcán, hogy ideges, az izmai megvoltak feszülve ahogy felénk sétált. Egyenesen Dan mögött jött, így nem félt hogy észreveszi, határozottan jött, de valahogy nem éreztem jobban magam. Görcsbe rándult a gyomrom. Mind itt vannak és félek hogy bajuk lesz. Meg kell szereznem azt a fegyvert! A kezem tropa, a fejem is, nem maradt más. Kirúgtam alóla a lábát és hanyatt esett. Josh futni kezdett én meg Danre mászva próbáltam megszerezni a fegyvert.
-Csak nem ezt keresed?-vigyorgott és éreztem ahogy a fegyvert a hasamnak nyomja.-Megtaláltad!-kacsintott és egy hatalmas dörrenést hallottam. Éreztem a forró vért mindenütt ahogy ömlik. Danre néztem, még mindig vigyorgott, de már a száján is jött a vér. Joshra néztem aki ott állt mellette még mindig pisztolyt szegezve rá.
-Jól vagy?-kérdezte és elrakta a fegyvert és odajött hozzám. -Gyere!-kapott fel a karjába.A többiek is odajöttek hozzánk, de már nem volt időnk beszélgetni meghallottuk a szirénákat. Körbe vettek a rendőrök minket és mindenkit megbilincseltek és elvittek. Engem kivéve, egy mentőbe fektettek és teleszúrkáltak fájdalom csillapítóval. Ahogy lefektettek csak jobban szédültem.
-Elnézést, de attól tartok agyrázkódásom van, vagy koponya törésem.-mondtam mire az egyik mentős nevetni kezdett.-Nem viccből mondom. Feszít a fejem, nyomást érzek és szédülök, mindjárt elájulok. Ismeri Kim Locke-t?-bólintott.-A lánya vagyok!-mondtam és a nyomás a fejemben felerősödött.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése