Life is just a game 55.

Skye:

-Látni akarom Alecket!
-Skye, nem biztos, hogy...
-Matt ő az én fiam! Látni akarom!
-Elfelejted, hogy az én fiam is! Nem vagy olyan állapotban, hogy...
-Milyen állapotban ha? Nem vagyok normális? AZT MONDOD ŐRÜLT VAGYOK?! ÉS KI TETTE EZT VELEM? HM?!HM?!
-Nyugodj meg!
-TAKARODJ EL INNEN!-ordítottam torkom szakadtából Mattel, de ő csak állt előttem.Meg se mozdult. Állandóan itt van és egy szót se szól. még tovább hergeltem volna magam, ha valaki nem tapadt volna rá a csengőre. Matt oda sietett, nem láttam ki az, csak azt hallottam, hogy suttognak, hát odamentem én is.
-Matt, komolyan mondom! Tudom mit csinálok, csak bízz bennem!
-Nem tudom, én ... szüksége van rám és...
-Mi folyik itt?-néztem az ajtóban álló Walkerre.
-Velem jössz!
-Hova?-kérdeztem, de Walker csak húzott egyet a nyakán, majd Mattel összenéztek.
-Bele se kezdj abba a dumába, hogyha baja esik megölsz, mert erre képtelen lennél. Katona voltam és elég jó.-mondta Mattnek miközben elsétált mellette, egyenesen felém. Megállt előttem és felkapott a vállára.
-Tegyél le! WALKER! MOST!-nem érdekelte, ahogy kisétált velem Mattet néztem ott állt az ajtóban és nem tett semmit.

Heidi:

-Aleck edd meg a reggelidet!
-Miért alszik Brian a kanapén? Összevesztetek?-kérdezősködött folyton, és minden reggel ugyan az ment, már 2 hete.
-Igen, csúnyán bántam a nénikéddel.-mordult fel Brian a kanapén.
-Akkor apa is kanapén alszik most?
-Nem kicsim, apa vigyáz most anyura, de most edd meg a reggelidet.-toltam vissza elé a tányért.
-Nem akarom!
-Aleck edd meg!
-Anyát vagy apát akarom!-nyöszörgött és berohant a nappaliba Brianhez, felült mellé a kanapére és bámulta.
Egy ideig vártam mi történik, Brian észre veszi-e egyáltalán, hogy ott van mellette. Aztán hirtelen Aleckre dobta a takaróját és hörögve morogva elkapta és csikizte, Aleck pedig boldogan kacagott, visítozott. Jó volt nézni őket, lehet Brian mégis készen áll hogy apa legyen, de azt hiszem a kapcsolatunkat eléggé haza vágta ahhoz, hogy ne tartsunk még ott.2 és fél hete hogy Skye kórházba került és hogy Brian haza jött, azóta a kanapén alszik, de igencsak próbálkozik, már tömve vagyok virág csokrokkal, csokikkal... új ruhákkal...
-Na jó, akkor majd én kinyitom!-mentem az ajtóhoz míg a fiúk még bírkóztak.-Matt? Baj van? Hol van Skye?
-Walker elvitte magával, azt mondta tud segíteni.
-Mi van?-akadtam ki teljesen.-Hova vitte, miért?
-Heidi Skye depressziós, minden este visítva kel fel, engem a pokolba kíván és nem tudok neki segíteni.
-És hagytad? Hova vitte, nem... ez...-kezdtem el felalá járkálni idegességemben.
-Apuuuuuuuuuuuuuuuuuuu!-szaladt aztán Aleck oda Matthez így meg kellett nyugodnom, majd Brian is odajött egy szál alsógatyában. Hát igen a legújabb hobbija, hogy ha én őt "éheztetem", akkor mindent bevet, hogy ő is felcsigázzon engem.
-Skye?
-Walker elvitte...
-Hát haver sok sikert, nekem betörte az orrom.-fintorgott Mattre.
-De meg is érdemelted!-szóltam utána de nem reagált.
-És akkor mikor jönnek vissza?
-Nem tudom! Semmit se tudok!-nézett rám Matt kétségbeesetten. Tudom, hogy Walker soha nem bántaná, de akkor is féltem, hogy mi lezs vele, hiszen azt se tudom ha baj van hol keressem.

Walker:

-Miért hoztál el és hova megyünk?
-Valahova ahol rendbe tudsz jönni.
-Én rendben vagyok, te viszont nagyon nem, elraboltál. És tudod mi van? Ezért le is csukhatnak téged.
-Skye kérlek! Engedd hogy segítsek neked!-tettem a kezét a kezére, és bár azt hittem elrántja, nem tette, csak bámult ki az ablakon.-Oda viszlek, ahol én is rendbe jöttem a sereg után, ahol segítettek nekem, hogy ne csak az öldöklésen járjon az eszem és azokon akiket megöltem.
-Én jól vagyok!
-Nem, nem vagy! Elvesztetted a kisbabádat, nem vagy jól, de én segíthetek.
-Meddig kell ott lennem?
-Addig amíg jól nem leszel. De ne félj én végig veled maradok.-néztem rá, ő nem viszonozta, de megszorította a kezemet.