2014. június 22., vasárnap

Nobody's perfect 2.7

-Te szemét picsa! Zackyyyyyyyyy!-keltem Katherine visítására. Éppen hogy kinyitottam a szemem Katherine már hozzám is vágott egy párnát.
-Állítsd már le magad!-néztem rá.-Mi a francot keresel a szobámban? És mi a bajod?-kérdeztem és a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó is nyílt, Matt jött szinte még csukott szemmel.
-Miért nem hagytok aludni?
-Ez a ribanc összefeküdt Zackyvel.-mutatott felém Katherine engem viszont anniyra meglepett, hogy válaszolni se tudtam. Matt viszont hangosan nevetni kezdett.
-Katherine, gondolod Lizzy utánam Zackyvel kezdene? Ne viccelj már! -nevetett még mindig egyenesen Katherine képébe.-Biztosan csak kiakasztottad és gondolta itt nem keresnéd.-Erre már én is bólogattam.
-Mire haza értünk este itt várt, hogy beszélgessünk, aztán elaludtunk, ennyi! Különben meg a barátom te vadbarom, nem ez az első eset hogy egy ágyban aludtunk képzeld.
-Zaaaackyyy!
-Mi van?-nyögött fel, mire felhúztam a szemhéját.
-Ébredj, a házi sárkányod megőrült...-felült megdörzsölgette az arcát.
-Katherine nyugi, jó?! Liz a barátom és tetszik nem tetszik itt aludtam. Nem volt köztünk semmi, de amúgyis ha annyira érdekel korábban már csókolóztunk és annyi, kb mintha a húgom lenne.-mondta neki, bár a csókos résznél eléggé meredt, öldöklős tekintettek nézett rám...-Amúgy meg ha nem tetszik ott az ajtó! Különben is, ha orvoshoz megyünk csak oda ahova Lizzy visz, akkor tudom, hogy minden úgy van ahogy mondod...-büszkén néztem Zackyre, végre kiállt magáért. Mire Katherine felé néztem már sehol sem volt. Mattre néztem ő csak megvonta a vállát, és elindult felénk.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mikor már dőlt be az ágyba.
-Alszom, nem tűnik fel?
-Miért itt?
-Mert ez az ágy közelebb volt mint az enyém. Miért talán zavarok?
-Engem nem!-mondtam azzal visszahúztam a takarómat és aludtam tovább.
Nem tudom mennyi idő telhetett el,de még épp élveztem az édes semmit tevést és a takaróm melegét mikor valaki rám vetődött.
-Hé gruppen van és engem kihagytok?-fészkelődött be Jimmy is közén vigyorogva. De így már bőven szűkölködtünk, hogy mind a 4-en fent maradjunk az ágyon.
-Jimmy zsibbad  akarom.-nyögtem fel és próbáltam kihúzni a karomat alóla de így arccal lefelé leestem az ágyról.
-Na jó most volt elég! Ki az ágyambóóól most!-nem is tudom mit gondoltam még a fejüket se emelték fel, horkoltak tovább. Fogtam a takarómat magam köré tekertem és elindultam lefelé. A nappaliban elterültem a kanapén és aludtam volna tovább, de jött Katherine.
-Ide figyelj! Én csak a saját orvosomhoz vagyok hajlandó elmenni, nem megyek akárkihez.
-Aha! Akkor figyelj te is, ha nem oda megyünk akihez én viszlek titeket Zackyt elfelejtheted.
-Gondolod rád jobban hallgatna? És a családja? Hagynák, hogy az unokájuk apa nélkül nőjön fel, szegénységben?
-Te mit képzelsz? Nem gazdagok és legkevésbé sem akarnák egy idegen kölykét istápolni...-mondtam mire fújtatva, trappolva elvonult...
Elterpeszkedtem a kanapén, hogy elérjem a telefont és felhívtam anyámat, vázoltam neki mi a helyzet így vállalta, hogy ő maga vizsgálja majd meg 2 hét múlva, hogy biztos legyen. Megnyugtatott, így minden esély arra, hogy hazudjon ki lett zárva. Ahogy elgondolkodtam magamban visszaindultam az emeletre Zackyhez, hogy beszéljünk de már épp lefelé botorkált.
-Szia nagyfiú! Beszéltem anyámmal, ne izgulj orvosi titoktartás nem fog beszélni a szüleiddel, de ő fogja megvizsgálni Katherine-t hogy biztosra menjünk. 2 hét múlva, de neki inkább ezt még ne mondjuk el, viszont addig kérlek türtőztesd magad és kerüld el jó? Ne feküdj le vele az a biztos!
-Két hét?
-Neked csak enniy maradt meg?! Igen 2, azaz 2- mutogattam neki a kezemmel is, hogy jobban tudatosodjon benne-hét amíg fent tartod a gatyádat, értve?-bólintott és morcos ábrázattal  bevonult a konyhába.Én már épp ott tartottam hogy leülök a lépcsőn és ott alszom, de ahogy leültem Biran is megjelent. Egy boxerben, polóban, begyógyult szemekkel, kócos hajjal, ügyesen rálépve a kezemre.
-Aúúúúúúúúúúú!
-ÚRISTEN!-ijedt meg a felvisításomtól, amitől nekem nevetnem kellett.-Te mit keresel itt?
-Aludni próbálok, de Matt és Jimmy kitúrtak az ágyamból. De te miért csukott szemekkel lépcsőzől?-kérdeztem mire leült mellém a lépcsőre?
-Nagyon fáj? Nem akartam bocsi.
-Á nem, csak megijedtem hogy végre alszom és hirtelen 90 kg-t kapok a kezemre...
-Nem vagyok 90.
-Tökmindegy!
-Miért a lépcsőn akarsz aludni? Gyere fel hozzám.
-Á nem akarlak zavarni...
-Liz nem mondom kétszer, hogy...-
-Jól van, megyek!-pattantam fel és már indultam is Brian után. Még mielőtt ő odaérhetett volna én már eldőltem az ágyán a takarómmal nyakig begubózódva.
-Köszönöm, köszönöm!-mormogtam.
-Éljen a másnaposság ugye?
-Ne is mondd, úgy szédülök ha felkelek, csak aludni jó.-motyogtam és már ragadt is le a szemem, már csak azt éreztem, hogy Brian felém fordulva alszik el, és rám szuszog.

2 megjegyzés :

  1. **********-------********* <--- ez mindent elmond, nem tudok mást mondani.:DDDD várom a kövit!:)

    VálaszTörlés