2014. június 7., szombat

Nobody's perfect 2.3

Szia Mindenki, elnézést a hosszú kimaradásért, nem magyarázkodom, nem tudok mit felhozni mentségemre, pihentem! De most itt jön a folytatás és remélem tetszeni fog!

Nem akartam el hinni, hogy Katherine itt lakik és még csak nem is ez a legrosszabb, amíg én elvoltam behálózta a barátaimat,a srácokat,Zackyt! Hatalmas düh fogott el, Zackyn láttam, hogy ideges a srácok pedig csak izgatottan várták mi fog történni ahogy halllottuk a konyha felé haladó lépteit az ellenségemnek.
-Na mi az fiúk, nem köszöntök?-jött kacarászva, aztán ahogy meglátott elfintorodott és felnyögött.-Ez mit keres itt?-kérdezte flegmán, Zacy összerezzent a fiúk némán, az én kezem meg már befeszültek.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?-indult felé Zacky de el tolta magától és újra megkérdezte!-EZ mit keres itt?
-Szia neked is! Nem tudom tisztában vagy-e vele de ez az ÉN házam is! Csak én kérdezhetném, hogy te mégis miért szennyezed be az otthonom!
-Kérlek ne röhögtess, az otthonod?! Itt hagytad őket, én itt voltam, és Zackyvel szeretjük egymást! Ellenben neked semmi keresni valód nincs itt.-indult el felém, de Zacky megfogta a karját és visszahúzta. Nevetni kezdtem, szívem szerint nekiugranék, levezetném a feszültséget kicsit. Amúgy sem szeretem Katherint, sőt így még enyhén fejeztem ki magam, de Josh anyja is eléggé kiidegelt, lenne mit kiadni...
-Figyelj, vagy leállítod magad és a kicsi szádat csukva tartod vagy tovább folytatod ezt és teszek róla hogy örökre csukva maradjon! Haza jöttem és azt is tudjuk mindketten, hogy te nem a fiúk miatt vagy itt, de ne izgulj rájövök és ők is rá fognak jönni milyen szemétláda is vagy!-morogtam közelről  az arcába aztán ott hagytam, a szobámba tartottam. Féltem kicsit hogyha benyitok tele lesz Katherine holmijával, de nem. Minden ugyanúgy volt ahogy én itt hagytam. Még az a levél is ott volt az ágyamon. Már a kezembe vettem, hogy elolvasom, mikor Brian benyitott.
-A szobádra vigyáztunk!
-Köszönöm. Tényleg sajnálom a történteket, én nem akartalak megbántani és...
-Lizzy hagyjuk ezt, jó? Hiányoztál, de itt vagy és minden olyan lesz mint régen!
-Lehet mégsem.-mondtam mire érdeklődve nézett.-Régen ilyenkor megöleltél volna.-mondtam mire nevetett és átölelt.Aztán jöttek a többiek Matt, Jimmy és Zacky.
-Liz én..
-Zacky inkább ne mondj semmit!
-Haragszol?
-Mit gondolsz? Tudjátok jól hogy viselkedett velem, és most vele kell laknom...
-Igazság szerint még nem! Vissza kéne hoznunk a cuccaidat.-mosolygott Jimmy.
-Igaz! Akkor haza is megyek áthozom őket.-álltam fel, de nem tudtam elindulni ott álltak körülöttem fiúk.
-Megyünk, segítünk!-indultak el velem és mint régen ballagtunk 5-en az utcában, csak mi!
Ahogy haza értünk a srácok mint régen levetették magukat a nappaliban, mintha nem is maradtak volna ki hónapok. Szerencsére nagyon nem kellett összepakolnom, mivel még ki sem pakoltam. Csak a fegyvereimet és néhány itt maradt ruhámat szedtem össze, aztán indultam is lefelé.
-Liz mi ez a sok táska?
-Ezek a ruháim.
- Mi? Ennyi? Mi történt veled odaát?
-Josh,-mordultam, -és az anyja...-aztán csöngettek, anyu ment is de ahogy visszajött láttam hogy gond van.
Josh és az anyja Stefani jöttek.Stefani lekezelően méregette a fiúkat és a házunkat is, láttam rajta, hogy nem önszántából jött ide.
-Liz beszélhetnénk?
-Josh akármit akarsz mondani, előttük is mondhatod, ők a családom!
-Én nem bírom nélküled, szeretlek és nem akarom hogy vége legyen! Kellesz nekem!-fogta meg a kezeimet, aztán az anyjára nézett.
-Elizabeth ami engem illet, szeretnék elnézést kérni, elismerem néha goromba voltam veled és...
-Rám erőltetett mindent amit nem akartam?
-Sajnálom!-mondta de tudtam hogy ez nem őszinte.
-Én is sajnálom, de még egyszer nem vagyok képes ezt végig csinálni.-mondtam és kihúztam a kezeimet Josh kezei közül.
-Liz kérlek, idejöttünk! Még anyám is! Gyere vissza, fogadj vissza és... még nézd, a gyűrűd!-nyújtotta felém, mire hallottam, hogy a srácok felhördültek.
-Josh nem!
-Elizabeth kérlek gondold át! Tudod jól, hogy már minden barátnak, rokonnak említettem az esküvőtöket, rendkívűl kínos lenne egy ilyen kis semmiség miatt...
-NINCS esküvő! És ezért, magának semmiség de engem tönkretett ezzel! Sajnálom Josh!-mondtam és a fiúkra néztem.-Mehetünk!-azzal el is indultam ők meg a táskáimmal utánam. Nem jöttek utánam, csak mentünk a ház felé, és vártam mikor kérdeznek a fiúk.
-Esküvő?
-Nem, nincs esküvő!
-Te nem is akartál szólni? Meghívtál volna minket?
-Fiúk én nem akartam esküvőt, de ha lett volna meghívtalak volna, persze! Ez is csak egy volt a sok kényszerű szarságból, amit rám erőltettek.
-Nem is értem , hogy bírtad ilyen sokáig.-karolt át Jimmy.
-Várj, majd ha haza értünk, megmutatom a ruháimat, mármint ha ezek annak nevezhetőek.
-Hmmmm, divatbemutató otthon, fehérnemű, bikini is lesz?-vigyorodott el Jimmy.
-Van, de nektek azt nem veszem fel!De tudjátok mit? Hozzátok a piát, a popcornt felveszem a legjobbakat, garantáltan sírva fogtok röhögni.
A kanapét odatoltál a lépcső aljához leültek egy nagy rekesz sörrel, chipssel és már csak azt hallottam.
-Gyere! Röhögni akarunk! De jó legyen ám!
 -Liiiiiiiiiz!-ordítottak és mikor megjelentem a kis virágmintás ruhában, elhallgattak.
-Na, milyen?
-Borzalmas!-dobált meg popcornnal Jimmy nevetve.
-Szerintem nem rossz!-kacsintott Brian.-Pont elég rövid!-hajolt le, mintha próbálna leselkedni.
-Na jó hozom a következőt, ha ez nem tetszett, ahhoz nem tudom mit szóltok!
 -Basszus!-borzadtak el teljesen és fújoltak, nevettek, de én abszolút nem vettem magamra, nevettem velük, némelyik ruha tényleg elég ronda volt.
-Szexi!-bólogattak, de akárcsak az előzőeket ezt is megdobálták.
-Na jó elfáradtam a lépcsőzgetésben,-huppantam le közéjük.-Adj innom!-nyújtottam a kezem Brian felé és kaptam is egy sört.-Utálom ezeket a ruhákat!
-Van egy két jó, amiben olyan vagy mint valami modell!De a nagyja tényleg röhejes!-nevettek megint. de jó volt. Legalább az én nyomoromból tudtunk egy jó közös programot csinálni, hogy olyanok legyünk mint régen.Leszámítva Katherinet.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése