2014. április 21., hétfő

Life is just a game 47.3

BOLDOG NYUSZIT MINDENKINEK!!!

Matt:

-Nem kell aggódni apuka, ezért tartjuk bent. Ugyan ha most 4 és félhónapra születne meg a kislány, szinte minimális túlélési esélyei vannak, de mindent megteszünk.
Csak ez a mondat járt a fejemben.Minimális túlélési esélyek. Itt ülök Skye ágya mellett, várom hogy felébredjen és csak erre tudok gondolni.
-Matt, hé, nézd!-csapott a vállamra Zacky. Ő is végig ott ült és virrasztott velem.-Skye ébredezik.-oda néztem és tényleg nyitogatta a szemeit.Ahogy teljesen magához tért egyből a hasához kapott és könnyes szemekkel nézett ránk.
-Nyugodj meg! Jól van a kislányunk!-tettem a kezemet az ő kezére amivel a hasát simogatta. Láttam rajta hogy megkönnyebbült, aztán felcsillant a szeme.
-Kislány?
-Igen, kislány lesz!-mondtam mire elmosolyodott és csak úgy ragyogott, jó volt ránézni.
-Mi történt?-nézett aztán Zackyre.
-Összeestél Suzy konyhájában, nyöszörögtél, hogy fáj a hasad és behoztuk egyből a kórházba. Megvizsgáltak, de már stabilizáltak. A baj az, hogy a méhlepény elkezdett leválni és...
-Ne folytasd, tudom mit jelent. És mit tehetek? Meddig kell itt maradnom?-kérdezgetett minket de erre már nem tudtunk válaszolni.
-Majd az orvos mindent elmond.-nyugtatta Zacky de látszott rajta hogy fél.
-Kérsz valamit? Nem vagy éhes?-kérdeztem mire kicsit eltűnt az aggodalom az arcáról.
-Nagyon nagyon éhes vagyok!

Heidi: 

-Mikor megyünk be anyuhoz?-faggatott Aleck.
-Meg kell várnunk míg felébred, hogy kipihenhesse magát.
-De nekem hiányzik anyu!-mondta és megdörzsölte a szemeit, láttam rajta hogy nyűgös, de hogy ne lenne az? 5 éves aki csak annyit tud, hogy az anyja kórházban van.
-Tudom kicsim, gyere nézünk addig valami mesét.-kaptam az ölembe és bementünk a nappalinkba. Brian nem jött haza, a kórházba se jött be velem.De nem hibáztatom, meghalt a nagyapja aki nagyon közel állt hozzá.
-Anyuhoz és apuhoz akarok menni!
-Aleck megígérem, hogy bemegyünk, de most a kistesód miatt anyunak sokat kell pihennie.
-Miért?
-Hogy olyan szép, és erős gyerkőc legyen, mint te vagy.
-Jól van.-sóhajtott és végre hozzám bújt. Magamhoz vettem a telefont, hátha Brian hívott vagy valaki, de semmi, aztán ahogy leraktam a telefont Matt hívott.
-Szia, Skye felébredt, úgy egy óra múlva bejöhettek.
-Jó rendben, Aleck már nagyon menni akar, Akkor egy óra múlva ott leszünk.-mondtam és azzal le is raktam.
-Na látod öcsi, megnézzük ezt a mesét és utána indulhatunk is anyuékhoz.-teljesen összekucorodott az ölemben és úgy nézte végig a mesét.

Skye:

-Matt ugye nem lesz baj?-kérdeztem.
-Nem lesz! Vígyázunk rátok!-pillantott Zackyre és ő is bólintott.
-Zacky köszönöm, hogy itt vagy velem.
-Skye nincs mit köszönnöd. A legjobb barátom vagy ez a dolgom.-ölelt meg és ez talán kicsit már meg is nyugtatott. Kislány. Kislányunk lesz, el sem hiszem. Így is úgyis örültem volna, de most mégis valahogy a körülményektől eltekintve a fellegekben járok.Zacky aztán felállt Mattre nézett és kisétált.Matt át ült az én ágyamra és a hasamra tette a kezét.
-Lehet nevet kéne adnunk neki.
-Miért?
-Könnyebb lenne mint pocaknak hívni.-mosolyodott el.-Posaklakónak...
-Furcsa hogy most kettőnknek kell nevet választani. Alecknél könnyű dolgom volt.-mosolyodtam el.
-De most itt vagyok, és amíg engeded maradok is.-adott egy puszit az arcomra aztán nyílt az ajtó és Aleck szaladt felénk.
-Maaaaamiiii.
-Kicsim, szia!
-Jól vagy anyu?
-Igen én is és a kistesó is, még pár napid itt leszek, de apu és Heidi vigyáznak rád és mindennap találkozunk, jó?-szorongattam meg, mire bólintott majd átült az apja ölébe.
-Mennünk is kéne, szólt az orvos, hogy vége a látogatásnak.-jött be Zacky Heidivel.
-Jól van menjetek csak. Mi megleszünk.-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt. Mindenki megölelt puszi puszi és ott hagytak.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése