2014. február 27., csütörtök

Nobody's perfect 20.

-Néééézd mit hoztam?-jött be Matt vigyorogva a szobámba.
-Nem mondod?!-néztem rá reménykedve, hogy az van a szatyorba amire éppen gondoltam.
-Naaa kitalálod?
-Túrótorta? Mondd hogy igen!-néztem rá bociszemekkel az ágyban fekve, mire kihúzott egy fehér dobozt a szatyorból.
-Epres túrótorta!-kacsintott és a másik kezében már két villát tartott.
-Imádlak, csak hozd már ide!-ültem fel és ahogy odaért az ágyhoz ki is kaptam a kezéből a dobozt.
Már lassan letelt az egy hét amit Josh itt tölt, már 5 napja itthon fekszem, és lábadozom.
-Josh hol van?
-Elment eddzeni!-mondtam és már nagyban majszoltam a tortámat.
-Nem vigyáz rád túl jól.-fintorodott el Matt én viszont csak felsóhajtottam és eltoltam magamtól a tortás dobozt.-Most mi van?
-Elegem van! Nem tudjátok abba hagyni ezt, hogy beszólogattok egymásnak és pikkeltek egymásra?
-De mindig ő kezdi, hozzád se érhetek ha itt van...
-De te meg direkt hangoztatod mennyire jó barátom vagy és direkt ölelgetsz csak hogy őt idegesítsd.Rosszull vagyok már ettől.
-Akkor mondd meg neki hogy fejezze be!
-Mondtam!-sóhajtottam még egyet ahogy rájöttem, hogy nyilván mindig rivalizálni fognak egymással. Ugyanaz a kaliber mindkettő, magas, izmos, rossz fiú...aki persze hogy egyedüli kemény srác akar lenni.-Tudod mit inkább aludnék kicsit, jó?
-Jól van, akkor ezt hűtőbe rakom.Szeretnéd hogy maradjak?
-Nem haragszol ha most azt mondom nem? -néztem Mattre, láttam hogy kicsit csalódott de adott egy puszit az arcomra és már ki is ment a szobámból. Nem bírom így tovább, jó hogy itt van velem Josh és ennyire figyelmes... de várom hogy haza menjen, hogy Matt újra normális legyen,...még ha akkor megint Josht várom majd vissza!Épp hogy magamra húztam a takarómat és becsuktam a szemem nyílt az ajtó.
-Hé, fent vagy?
-Igen, jót edzettél?
-Jobb lenne veled, de azt hiszem arra még várnom kell.-mosolyodott el és megcsókolt.-Lezuhanyzom, ha kell valami szólj jó?
-Rendben, de most szerintem csak alszom.
-Majd akkor bebújok melléd!-kacsintott és már el is tűnt a fürdőben.
Kezdtem elaludni, már i se tudtam nyitni a szemem, mikor éreztem hogy átkarol és hozzám bújik. Jó érzés volt, még ha bunkó is tud lenni, velem kedves, Mattel meg úgy sem fog sokat találkozni nem?
Legközelebb mikor felkeltem már reggel volt és Josh sehol. Felkeltem és nagyon lassan végig a falba kapaszkodva elindultam lefelé, mivel elég bizonytalan voltam még, mert a szédülésem két lábon még nem enyhült. Mire leértem a lépcsőn Brian és Matt jött át.
-Héééé, te talpon?-ölelt meg Brian és mellettem is maradt támasznak, hogy nehogy elessek így kísértek be a nappaliba.-Hogy vagy tündérke?
-Egész jól! Josht nem láttátok?
-Nem!-vágták rá egyszerre, de tovább nem firtattam.
-Tudod mivel itt a január nem bírom kiverni a fejemből az alkunkat a szülinapod kapcsán.-vigyorodott el Brian, először nem is esett le miért, aztán beugrott.-De mivel miattunk sérültél meg így eltekintek tőle.
-Ómilyen jó fej vagy, de hogy érted hogy miattatok?
-Hát miattunk máztál fel a színpadra ahonnan aztán lezúgtál.-én meg már azt hittem valamelyikük lelökött, ... Jó volt a fiúkkal, de aztán el kellett menniük én meg egyedül maradtam ... Josh holnap megy haza én megy egy hétig szinte még biztos hogy itthon kell maradnom, anyu nem enged. Egésznap a kanapén heveredtem hogy Joshsal hol nélküle, de egész jól telt a nap, míg Josh fel nem kapott hogy felvigyen a szobámba, mivel majdnem végig zuhantunk az egész lépcsőn.
-Lehet biztonságosabb ha két lábon megyek!-mondtam ahogy felértünk a lépcsőre, de nem engedett el, bevitt a szobámba.
-Reggel indulok holnap, kicsit el vagyok maradva, nem tudok tovább itt maradni.
-Nem baj, ez is elég jó volt így, bááár...-húztam el kicsit mire láttam rajta hogy meglepődött.
-Mi volt rossz?
-Hogy szemét vagy Mattel, ő fontos nekem, a barátom!
-De tudom, hogy neki több vagy mint barát és ez nem tetszik.
-Figyelj, Matt és én ezt már átbeszéltük, csak barátok vagyunk, nem lesz köztünk ennél több.
-Inkább ne beszéljünk erről. Feküdjünk aludjunk.
-Rendben,nem akartalak felhúzni.-mondtam, mire magához húzott és megcsókolt.
-Nem gond! Majd ha a szülinapodra visszajövök, és addigra jól leszel kiengesztelsz...
-Na persze, még én engeszteljelek ki? -kérdeztem mire újra csak megcsókolt aztán csak átkarolt és így aludtunk el, megint.
Reggel tényleg korán elment, mire kinyitottam a szemeimet, már készen állt hogy induljon, csak meg akarta várni míg felkelek. De az érdekesebb az egészben inkább az volt, hogy alig egy félt órával azután, hogy Josh kitette a lábát a házból a fiúk megjelentek egyből, mind a négyen...

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése