Life is just a game 39.

Matt:

-Skye!
-Igen?
-Gyere léci!-kértem miközben igyekeztem egyedül felöltözni.
-Mondjad!-nézett rám mosolyogva azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Most hívott a gyógytornász ma nem jön.Azt mondta menjünk sétálni!
-Biztos?-nézett kicsit gyanakvóan, de ahogy tudtam felálltam és lassan felé döcögtem.-Jaj de ügyes vagy!-ölelt meg.
-Na megyünk!
-Igen, de várj akkor hozom Amyt!-mondta és ment a kutyáért én meg addig sétabotommal lassan elindultam kifelé.-Na jó itt vagyunk! Mehetünk!-nyitotta ki az ajtót míg én kibicegtem. Fájt a lábam rohadtul, de már két hete hogy kiszedték a külső rögzítőket, varratokat, azt mondták innentől rajtam múlik, milyen hamar jövök rendbe.Skye megfogta a szabad kezemet és úgy sétáltunk végig az utcán, majd megkerülve a tömböt mentünk haza.
-Skye, köszönök mindent!-adtam neki egy puszit és leültem a kanapéra.-Gyere ide!-fogtam meg a kezét és lehúztam az ölembe.
-Matt, most szólok, hogy nem csábítasz el többet!-nézett rám komolyan és eltolt mikor megcsókoltam volna.
-Miért mondod?
-Mert ez nem megy! Már 3 hete hogy mindig valahogy leveszel a lábamról, mikor nem is akarom.
-Akkor akard!-pusziltam a nyakába.
-Matt nem!-pattan föl hirtelen.-Az utóbbi egy hétben Valary folyton jött, itt volt veled, nem tudom feltűnt-e neked de elkezdtétek helyrehozni a házasságotokat.
-Szóval féltékeny vagy?-kérdeztem, de talán nem kellett volna...
-Mi van? Te magadnál vagy? Nem vagyok féltékeny, inkább undorodok magamtól, hogy otthon vár téged a feleséged, mindennap eljön aggódva miattad, miközben te engem akarsz megfektetni. Nem megy ez így nekem!
-Akkor most váljak el?
-Nem ezt mondtam, csak hogy én nem csinálom tovább! Szeretlek, és boldogan ápollak és segítek.De ezt így tovább nem csinálom!-mondta és ott hagyott.

Heidi:

-Szia Kicsim, megjöttem!-hallottam Brian hangját, így gyorsan lesiettem az emeletről.
-Hogy haladtok a dalírással?-kérdeztem mire elhúzta kicsit a száját.
-Hagyjuk, nehéz Matt nélkül.
-Segítek ha kell!
-Te inkább másban segíts nekem!-húzott magához és megcsókolt.
-És mégis miben?-kérdeztem mire elvigyorodott felkapott az ölébe és felcipelt a lépcsőn.
-Olyan jó, hogy Matt és Skye most jól ki jön, nem vagyunk bébicsőszök és csak az enyém vagy!-mászott rám már a hálószobában, de abban a pillanatban megcsörrent a mobilja.-Matt az!-vágott egy grimaszt de felvette.
-Cső, mondjad! Mi van? Költözöl? Hova? Összevesztetek? Jó jó, megyünk!
-Költözik?-képedtem el, mivel ennyit fogtam csak fel a beszélgetésükből.
-Azt mondja összekaptak és arra jutottak, hogy jobb ha haza megy! Segíteni kell neki.
-A szemét mocsok!-ugrottam ki az ágyból.-Megint kaparhatom össze majd Skyet, mert megint csak pótléknak használta. Megtudnám verni, ha nem lenne amúgy is rokkant!-morogtam miközben bedobáltam pár cuccot a táskámba és mentem le a lépcsőn.-Jössz már?!-förmedtem Brianre, de lazán vette, mosolyogva beszállt a kocsiba és elindultunk.
-Szivem, azért ha odaérünk ne ugorj egyből neki, jó?
-Attól függ milyen állapotban hagyja ott a testvéremet!-morogtam továbbra is, de már oda is értünk.
-Hé mi folyik itt?-léptem be a nyitott bejárati ajtón. Matt a kanapén, Skye a konyhában de egyik se válaszolt! Beszéljen már valaki!
-Visszamegyek Valaryhez ennyi!
-Mi? Magyarázatot kérek!
-Heidi nem most!-csitított le Skye.-Valary 10 perc és itt van Mattért, de segíteni kéne nekik bepakolni Matt cuccait.
-Én segítek, ti addig beszéljetek nyugodtan!-ajánlotta fel Brian, így Skye és én is beindultunk Skye hálójába.

Skye:

-Mi történt?
-Nem hagytam neki hogy megint megfektessen! Mondtam hogy úgy nem, hogy közben Valary mindennap jön hozzá megnézni hogy van és hogy helyre hozza a dolgaikat. Én ezt így nem tudom csinálni.
-Akkor inkább kibékül vele, minthogy elmondja megint összejöttetek?
-Nem jöttünk össze. Én megint csak pótlék voltam mint régen! De most legalább nem csinált fel!-nevettem el magam, de Heidi túl jól ismert, tudta mennyire szarul érzem magam valójában. De úgy látszik ez van. Matt és én nem passzolunk össze.
-Nagyon megütném.
-Ne Heidi, most én voltam aki azt mondtam inkább így legyen vége! -nehéz beismerni de igaz, csak valahogy el is kell tudnom fogadni.-Na jó megyek és jó pofát vágok, te meg segítesz nekem!-néztem a húgomra de láttam a szemein hogy szánakozik rajtam. Kimentünk és segítettünk bepakolni Val kocsijába, de aztán Valary félre hívott.
-Skye szeretném megköszönni, hogy ápoltad és te adtál nekem egy esélyt.-szuper érezzem még szarabbul magam, hogy ő nem is tudja mi történt itt.
-Val nem kell semmit se köszönnöd, és ezt komolyan mondom!
-Ugyan, van sejtésem, hogy Matt türelmesen magába roskadva töltötte az elmúlt heteket, de ennek ellenére köszönöm neked, hogy nem arra beszélted rá hogy elhagyjon.
-Nem szeretném, ha miattam mennétek szét, jó pár vagytok együtt.
-Köszönöm!-ölelt meg amitől szinte a sírás határára kerültem. Vagy direkt akarja hogy szarabbul érezzem magam, vagy szimplán ennyire megértő lenne? Akárhogy is de ez csak rosszabb így.
-Na jól van vezess óvatosan, ha bármi itt maradt szóljatok!-mondtam, aztán bicegett Matt a házból a kocsiig.Nem jött elköszönni, csak beült. Valary is ment és elhajtottak.
-Maradjunk?-kérdezte Brian. Egyre több pofon, ha már a húgom férje szánakozik rajtam, aki ráadásul Matt barátja...
-Nem, menjetek nyugodtan, úgyis el kell mennem Aleckért is lassan.
Amyt újra pórázra vettem és elindultam vele. Furcsa hogy alig 2 órája még úgy mond boldogan sétálgattam úgyanígy , de itt volt Matt is.
-Hé szomszéd!
-Jaj Walker, ne haragudj de a mai nap nem a legjobb!
-Láttam mi történt, gondoltam szükséged van egy barátra.
-Ne szánakozz rajtam!-néztem rá mire elmosolyodott.
-Eszembe se jutott! Túl erős és kemény vagy hogy szánalmat ébressz bennem!
-Kösz.-morogtam, de megint csak elmosolyodott.
-Szólj ha beszélgetnél, van piám, kajám...-
-Ó, megakarsz venni leitatással?-kérdeztem, de megrázta a fejét.-Kár mert a pia jól jönne!-húztam el a számat, de erre felkapta a fejét.
-Jó akkor szólj hogy mikor és viszem is!
-El kell mennem Aleckért, de utána ha gondolod gyere át! Van kajám, te hozol piát, megvacsizhatunk!
-Randizunk?-kérdezte, de erre eltorzult az arcom.
-Nem! Barátok, tudod!
-Pedig ez úgy hangzik mint egy randi.
-Nem mert ott van a fiam is!
-Akkor mintha egy család lennénk!-nem bírtam, elnevettem magam, bár én sem tudom, hogy azért mert már idegesített, vagy mert végeredményében aranyos volt, ahogy próbálkozott.
-Maradjunk barátok!
-Jaj ne ez a legrosszabb mondat!-nevetett fel hangosan Walker, talán most először tényleg őszintén.
-Na jó megyek Aleckért! Gyere át 6 körül!-mondtam és elköszöntem tőle, ahogy a kocsimhoz értünk. Beszálltunk Amyvel és mentünk összeszedni Alecket.

Walker:

-Szia, megjött a mindent feledtető alkohol.
-Gyere be!-mosolygott rá, Skye.
-Hogy vagytok?
-Egész jól. Aleck jól vette, hogy az apja elköltözött, vagy legalábbis nem olyan rosszul. Bár már megvacsorázott és lefeküdt aludni.
-Akkor miénk az éjszaka!
-Mondhatni!-hozott két poharat és a nappaliba indult én meg utána.-Mesélj nekem Walker, miért vagy te ennyire figyelmes velem?
-Mondtam, erős és kemény nő vagy, ez tetszik. És nem félsz visszautasítani sem.
-Szeretsz csalódni?-kérdezte, mire megráztam a fejem.
-Nem csalódtam, ettől csak szimpatikusabb vagy.
-Hmm, elég sokat nyalizol.-nevetett.
-Kösz.
-Jó este lesz ez, érzem!-bólintott mosolyogva Skye.-Kérsz enni amúgy? Ha már vacsorára hívtalak.-nevette el magát és már ment is a konyhába.