2013. december 9., hétfő

Nobody's perfect 8.

A nap hátralevő részében a fiúk velünk maradtak. Zacky Jacksonnal játszott míg Matt és Jimmy engem nyugtatgattak.
-De most boldognak kéne lenned, nem? Apukád nem megy vissza többet.-simogatta a hátamat Jimmy.
-De nem értitek ezt. Nem tudom milyen ha itthon van. Maximum 2 hónapot töltött eddig itthon egyhuzamban. És volt hogy 2-3 évig nem is láttam. Nem tudom hirtelen hova tenni, hogy azt mondta itthon lesz és segít nekem én meg lehetek normális...Milyen az?-hülye kérdés persze, egy olyan embernek aki nem így nőtt fel. De én csak úgy éltem, hogy képeztek fegyverhasználatra és arra, hogy ne sírjak ha fáj valamim, hogy szokjam meg hogy az élet nehéz. Kétségbeesetten néztem a srácokra, aztán Jimmy elvigyorodott.
-Ne izgulj, mi megmutatjuk milyen normálisnak lenni. Minden szabad percünket veled töltöd és hatalmas buli lesz az életed...
-Öm, Jimmy, ne vedd sértésnek, de nem vagyok biztos benne, hogy te a normálisok közé tartozol.-nyögtem ki félve, mire Matt hangosan felröhögött.
-De normálisabb vagyok mint te!
-Na én a zseniális, megohoztam a mirelit pizzákat.-vogyorgott Brian önelégülten ahogy besétált az egymásra tornyozott gőzölgő pizzákkal.
-Te zseniális beraktad őket a sütőbe, 5 percre!-morogta Matt, de azért gyorsan kapott is egy szeletért.
-Zaaaack, kaja van!-ordított Brian, és csak pár pillanat volt mire Zack a vállára dobott öcsémmel berobogott, aztán "levágta" Jacksont a fotelbe és már el is kezdett zabálni.
-Én méég játszani akarooook!-fetrengett az öcsém a fotelben.-Zackyyy játszuuunk!
-Jackson hagyd békén, eszik! Te nem vagy éhes?-megrázta a fejét, és elkezdett ugrálni körülöttünk miközben szinte "kántált".
-Játszunk! Játszunk! Játszunk!
-Jackson, elég kérlek!-kérleltem, mire elhallgatott.
-Mi a mai program?-kérdezte Brian vigyorogva , mire Jackson újra rákezdett.
-Azt hiszem nektek menni kéne, nekem meg vele kéne foglalkoznom!-mutattam az energiabombára, mire a srácok lassan felkeltek és megölelgettek.
-De holnap a suliban találkozunk!-köszöntem el tőlük aztán leültem az öcsémmel társasozni.

Olyan hamar hétfő reggel lett, hogy szinte azt is elfelejtettem, hogy aludtam, és még csak nem is éreztem kipihentnek magam. Már éppen kimásztam az ágyamból, mikor anyu benyitott a szobámba.
-Jackson beteg, itthon maradok vele, te készülődj nyugodtan!-azzal becsukta az ajtót és én csak bámultam magam elé pár percig. Szép lassan felöltöztem majd mikor a fürdő felé indultam összetalálkoztam a sápadt, karikás szemű kisöcsémmel.
-Hé mi van prücsök?-guggoltam le elé, de csak ásított egyet, aztán köhögni kezdett.-Kérd meg anyát, hogy főzzön neked finomat!-simogattam meg a buksiját és mentem tovább a fürdőbe, ő meg anyuék szobájába. Fogat mostam kisminkeltem magam és leszaladtam bekapni pár falatot.
-Anyu elmentem!-ordítottam és már ki is léptem az ajtón, meglepetésemre Matt várt a ház előtt.
-Azt hittem már dudálnom kell!-vigyorgott rám és nyitotta az ajtót.
-Nem tudtam, hogy értem jössz!-öleltem meg.
-Briant mindig én viszem, akkor téged miért ne?
-Köszi, majd meghálálom!-mondtam és már ott is voltunk Brianék háza előtt. Brian gyorsan beugrott hátra és mentünk a suliba.
-Basszus, izgulok, mióta volt ez az egész felhajtás ez az első napom a suliban!
-Nyugi, nincs miért izgulnod, igazi hős vagy!-nyomkodta meg Brian a vállam aztán kilökött a kocsiból.-Indulj!
Lassan haladtunk az első óra termébe, de már furán indult a nap. Mindenki rám köszönt a folyosón.A terembe pedig olyan emberek jöttek oda hozzám beszélgetni, akiket azt se tudtam hogy egyáltalán osztálytársak vagyunk.
-Liz örülök hogy itt vagy!-mosolygott rám egy srác a sarokból.-Nem ülsz ide mellém?
-Kösz nem, jó nekem itt!-ültem le Matt elé, de továbbra is bámult.
-És én odaülhetek?
-MIt akarsz tőlem?-kérdeztem kicsit talán támadó hangon, de Matt és Brian felnevetett körülöttem.
-Gondoltam lehetnénk barátok!
-Miért mert benne voltam a tvben? Mert apám katona? Mert azt hiszed megakartam ölni apámat?Kösz de már vannak barátaim.-mutattam a srácokra.-És képmutatásra, talpnyalásra nincs szükségem.-zavartan nézett rám a srác aztán inkább elfordult.Mattékhez fordultam ők viszont csak vigyorogtak.
-Most mi van?-kérdeztem már én is mosolyogva de csak megrázták a fejüket.
Gyorsan eltelt a nap és már ott vettem észre magam, hogy a tesi óra után várom a srácokat a suli lépcsőin.
-Héééé szabadok vagyunk!-ugrott Jimmy és már előttem is volt a kiscsapat.-Menjünk!
-Hova menjünk?-kérdeztem, de nem kaptam választ csak a srácoktól már jól megszokott egymásközött megszokott összenézés, amiből ők mindent értenek én meg semmit.Jimmy a hátára dobott és vitt a kocsihoz.
Egy félóra kocsiút után aztán egy fura épület előtt kiszálltunk.
-Mi lesz itt?
-Mi van Liz csak nem félsz?-kérdezte vigyorogva Jimmy, mire komolyképpel rábámultam.
-Gondolod megijedek egy épülettől?
-Attól hogy mi van bent!-karolt át, és tettünk pár lépést közelebb.
-Miért félnék? Kiképeztek, van fegyverem megvédem magam!
-Fegyver? Komolyan?-kérdezte kicsit felpörögve , de csak kacsintottam válaszként és elindultam befelé. Egy bár volt. Az emberek vízipipáztak, cigiztek, ittak....
-Na megmutatjuk milyen, ha normális vagy!-húzott Matt egy kis sarok boxba és mikor mind leültünk már kértek is ki 2 pipát és egy csomó piát.
-Minek enniy pia fényes nappal?-ahogy ezt kimondtam már vörösödtem is el, mivel mind elkezdtek hangosan röhögni.
-Végig kóstolod mindet, hogy tudjuk mi a te piád,... mivel tudjuk, hogy a sör nem az igazi!-húzta mosolyra a száját Brian. Mire kettőt pislogtam már két tálcányi pia volt előttem, különböző poharakban és színekben...
-Fúj ezt nem!- köptem ki rögtön az elsőt.
-Akkor a vodkát kihúzhatjuk!-de lökte máris a kezembe a következőt Zacky.-Citrommal sóval, nézd!-mutatta én meg utánoztam!
-Ez elmegy, de ... ááááá!-rázott ki a hideg miután letettem a poharam és lecsúszott a gyomromba.
-Ez a Tequilaaaaaaaaaaaaa!-tartotta pacsira a kezét Jimmy! Aztán már a kezembe volt a következő pia.
-Ez jóóó!-bólogattam, és Matt és Brian már boldogan, elismerően bólogattak...
-Whisky!-súgta Jimmy és egy fura kékszínű pia jött.Gyorsan lehúztam de aztán elég rosszul lettem.
-Ez fúúúj!-tettem a kezem a szám elé és azt hittem, elhányom magam.
-Abszint!-fintorgott rám Zacky aztán már alig emlékszem valamire.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése