2013. november 28., csütörtök

Life is just a game 25.

Syn:

Kezdek magamhoz térni, próbálom kinyitni a szemem, de borzalmasan szédülök. Érzem, hogy keményen fekszem, ha szerencsém van egy pad, ha még nagyobb akkor a föld. Tapogatózni kezdtem csukott szemmel magam mellett. Szőnyeg, hmm, akkor talán a szállodában vagyok. Az arcomhoz emeltem a kezem és akkor valami megakadt a bőrömön. Egyből kipattant a szemem és mikor megláttam azt hittem rosszul leszek.
-Mi a fasz?!-ültem fel egyből és a karikagyűrűt figyeltem a kezemen. Körbenéztem és nyugtáztam, hogy a szállodai szobámban vagyok. Felkelltem a földről és láttam hogy alszik valaki az ágyamban. Lerántottam a takarót és Heidi volt az egy bugyiban és melltartóban. Remélem ő emlékszik valamire, mert én semmire sem emlékszem onnantól, hogy eljöttünk a fotózásáról. Befeküdtem mellé az ágyba és elkezdtem keltegetni.
-Heidi, ébren vagy?-csak nyöszörgött.-Heidi, segíts nekem, kérlek! Nem emlékszem semmire.
-Hagyj aludni! Menj ki a szobámból.
-Te vagy az én szobámban bugyiban és melltartóban.-ahogy befejeztem ezt a mondatot felült az ágyban. Végig nézett magán és bepánikolt.
-Mondd, hogy mi nem! Ugye nem?-megráztam a fejem.
-De ezt találtam az ujjamon és kicsit aggaszt!-emeltem fel a jobb kezemet, hogy lássa a karikagyűrűt az ujjamon.Lepillantott a kezére. Követtem én is tekintetét és meglepő módon ott volt az ő kezén is egy gyűrű.

Skye:

-Aleck, szólj apádnak, hogy jöjjön ki a szobájából!
-Igen anyu!-és már szaladt is Matt szobájába én meg csak néztem a nappalinkban a rendetlenséget, a kanapén alvó Jimmyt.
-Mi történt?
-Van egy kis baj!-emeltem fel pár képet, hogy megmutassam neki.
-Ez mi?-kérdezte, de ki vette a kezemből a képeket. Ahogy nézte őket elképedt.-Ugye neeeeem!? Basszus!
-Apuu, hogy beszéééélsz!
-Igazad van, bocsi, csak tudod apu szeretné nagyon megverni Syn bácsit.
-Nem hiszem el!-fogtam a fejem. Nem fért a fejembe hogy lehet ennyire hülye a húgom.-Megtépem Heidit!-ahogy ezt kimondtam, nyílt egy ajtó és Brian rémült feje került szembe velünk.
-Aleck kicsi, meg keresed nekem Zackyt?-kérdte Matt a fiát aki nagy boldogan szaladt be az egyik szobába.Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, Matt Brianre nézett.
-Te utolsó, idióta barom!Ez meg mi az isten? Összeházasodtatok?!
-Én nem tudom, nem emlékszünk semmire, csak a gyűrűt találtam az ujjamon.-kóválygott ki a fejét dörzsölve, aztán mögötte Heidi.
-Tessék hülye gyerekek néhány kép a boldog lagzitokról!-dobtam eléjük a földre. Leguggoltak el kezdték nézni őket és teljesen megsemmisültek.-Most mihez kezdtek? És ha látta valaki tegnap este?Vagy aki a képet csinálta elküldi valakinek?
-Na jó, higgadjunk le, ezt még lehet bontani nem?-kérdezte kétségbeesetten Heidi.
-Te hülye vagy? Nem fogok elválni! Hogy néz az ki, még a pénzem meg a házam fele is a tiéd lenne.-hüledezett Brian.
-Synyster kérlek, nem akarok házas lenni, főleg nem veled...
-Ezt meg hogy érted? Jó képű vagyok, van pénzem és tudod hogy jó vagyok az ágyban, kifejezetten élvezted...
-Na jó elég! Már most olyanok vagytok mint egy igazi házaspár! Oldjűtok meg úgy, hogy senki mást ne keverjetek bele, mert különben kinyírom mindkettőtöket!-hadarta el Matt, mély dörmögő hangján úgy, hogy még engem is kirázott a hideg. Matt elkapta a karom és Aleck után indultunk.

Heidi:

-Komolyan el akarsz válni?
-Nem is érzem hogy házasok lennénk Brian! Berúgtunk és Vegasban esküdtünk! Ilyen házasságot akarsz?-kérdeztem mire nem válaszolt. Félek még tetszik is neki a helyzet.
-Én tudod, mennyire megbántam, hogy Michellel maradtam. Mi egész jóban lettünk most...-elborzadtam, felfordult a gyomrom.-jó várj, nem úgy értem, hogy éljünk úgy mint a házasok. csak talán, ...esetleg... adhatnánk egy esélyt.
-Hogy képzelted? -nem bírtam felfogni, remegni kezdtem a dühtől.
-Figyelj, azt mondtad nekem egy hete nem akarsz kihasználni. Adj időt, beszélgetünk, randizgatunk és meglátjuk mi lesz. Ha belém szeretsz a feleségem maradsz!-elvigyorodott de én még mindig remegtem olyan ideges voltam. Hirtelen azon kaptam magam, hogy felpofoztam.

1 héttel később

Syn:

-Jimmy, gyere mááááár!
-Mindjáááááárt!- csak egy 10 perc kellett míg odaért.-Mehetünk!
-Nem tudom mit vegyek neki! Valami olyan kell, amitől legalább szóba áll velem.
-El kellett volna válnod, az elég jó ajándék lenne.
-Pöcs!-szűrtem a fogaim között. Komolyan gondoltam, hogy akár még valami jó is kisülhet a részeg hibánkból. Tetszik Heidi, ő is tudja, csak még mindig nem enged magához közel.-Nem értem miért mindig én kapom a makacs ikret.
-Szerinted Matt jobban járt? Van egy fia akit alig 2 hónapja ismer, és a legjobb barátja akarja becserkészni a gyereke anyját, a volt szeretőjét.
-De Zacky és Skye már el vannak egymás mellett.
-Igen, de egymáshoz sem érnek. Annyira feszült körülöttük a levegő hogy én is minidg görcsölni kezdek.-Nem tudom mit tehetnék, hogy Heidi elhiggye nem a válás lenne a legjobb megoldás. Bár én sem egy Vegasi esküvőt akartam, amire senki nem emlékszik, pláne én nem.
-Lehet a turné után jobb lesz, az már csak egy hónap, nem? Akkor talán rájön, hogy hiányzom neki, és többet tudok csak vele lenni, kettesben.-gondolkoztam hangosan de Rev csak hátba veregetéssel jelezte, hogy reménytelen a helyzetem....

2 megjegyzés :

  1. Hey!
    Nagyon tetszett a fejezet! Kíváncsi vagyok a folytatására. Vicces volt az ébredés és a fejezet vége.
    Sok ihletet! :)
    Beth

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett, holnap jön a friss, és köszi most bőven elárasztott az ihlet :)

    VálaszTörlés