Eljött a másnap reggel, és ebben is már csak az a megnyugtató, hogy péntek van. Kivánszorogtam az ágyamból, de most ahogy az öcsém ajtaja felé indultam, hallottam, hogy már anyu ébreszti. Ez nyilván azt jelenti, hogy ma ő akarja vinni. Néha, ha már nagyon aggódott apu miatt, vagy sokat dolgozott egyhuzamban, akkor erőt vesz magán és még elviszi Jacksont, hogy addig is vele lehessen. Beszaladtam a fürdőbe letusoltam felöltöztem és már indultam is a suliba. Mire gyalog oda értem anyu pont leparkolt. Ahogy feléjük néztem láttam az arcán, hogy baj van.
-Liz, kérlek vidd be az öcsédet!-szólt ki a kocsiból, ami kicsit meglepett.
-Anyu minden rendben?-kérdeztem, de nem válaszolt csak bámulta az utat maga előtt. -Anyu!
-Majd hívlak!-mondta könnyes szemekkel aztán elhajtott.
Nagyon megijesztett, de nem akartam, hogy Jackson féljen, ezért rámosolyogtam és lassan bementünk az oviba. Ahogy beléptünk a termükbe, a két óvónő sajnálkozó tekintettel nézett rám. Ez még jobban megrémített, de mikor odajöttek és csak bámultak már nem tudtam mit tenni.
-Mi bajuk van? Miért néznek így?
-Nem hallotta a híreket?-kérdezte az egyik a mellkasához kapva.Megráztam a fejem, de nem szóltak semmit. Biztos apuval van valami, valami történt. Kisiettem a suli folyosóra és körbe néztem, hátha látok egy tantermet ahol megy a tv. Aztán eszembe jutott. Mint a hülye futottam, majd a kantin előtt megállva láttam hogy már nagy tömeg van. Előre furakodtam a tv-hez, hogy lássam miről van szó.
Megszámlálhatatlan milyen sokan sérültek meg, a ma hajnali támadásban Irakban. A támadás során váratlanul bombákkal, tankokkal törtek az egyik kisebb katonai állomásunkra. Az őrszemeket nagy valószínűséggel lesből lelőhették, mert senki nem riadóztatta a tábort. Rengetegen sérültek meg és mégtöbben haltak meg, akiknek a következő napokban értesítik családjaikat, illetve az ország számos helyén lesznek megemlékezések. Jones hadnagyot és Locke ezredest több csapattal, rajtaütésszerűen fogják keresni minden Irak területén szerveződő banda köreiben, mivel az ő holtestjeiket nem találták meg.
Megállt a szívem egy percre azt hiszem. Hirtelen már nem is hallottam semmit, csak apura gondoltam és anyu fájdalmasan a messzibe tekintő arcára.
-Szia! Ne izgulj minden rendben lesz!
-Mi? -fordultam hátra és Briant láttam.-Oh, te már csak tudod!-mondtam azzal inkább besiettem az első órámra, matekra. Leültem a helyemre és az arcomat a kezeimbe temettem Lassan becsöngettek, de még mindig csak az osztálytársaim susmogása hallatszott. Aztán kicsapódott az ajtó.
-Elnézést tanárnő, de mindenhol megálltak az autók az utakon, és nem lehetett haladni. Mind a híreket hallgatta és sírva bámultak maguk elé.
-Halgass el Katrine!-szólt rá Miss Stone.-Ülj le, és maradj csöndben ha lehet!
Lassan a tanárnőre néztem és láttam, hogy a hasát simogatva, könnyes szemekkel néz rám.
-Liz, ha esetleg gondolod, menj ki nyugodtan!-mondta aztán, de megráztam a fejem majd megtöröltem az arcom. Brian felém nyújtott egy zsepit, amit egy halvány mosollyal el is fogadtam.
-Te is sírsz?!-kérdezte megrökönyödve Katrine,mire sóhajtottam egy nagyot, de mivel apámra gondoltam, inkább nem álltam le beszólogatni. Hallottam hogy pusmog a hátam mögött, de próbáltam nem figyelni rá.
-Állj már le! Jézusom! Ekkora idiótát mint te! Sznob liba vagy! Az apja katona, és reggel azért akadt ki mindenki, mert egy csapatra akik Irakban állomásoztak rátámadtak.
-Mr. Sanders, kérem!-szólalt meg a tanárnő. A srác felé néztem, Brian mögött ült, és egy köszönöm-öt suttogtam felé. Aztán egy csattanás és kisebb sikolyok az osztályban. Miss Stone összeesett és hatalmasat visított. Mindannyian ledermedtünk ő viszont csak sikított egyet. A fájdalomtól a hangjában felálltam és odasiettem hozzá.
-Azt hiszem, .... a baba...-mondta két hatalmas sóhaj között.
-Nyugalom! Anyukám orvos, kórházban nőttem fel, itt maradok!-mondtam neki és levettem a dzsekimet a feje alá gyűrtem.-Hívja valaki az igazgatót és valaki a mentőket. 8 hónapra koraszülés, erős kb perces fájásokkal, és vérzéssel.-néztem az osztálytársaimra akik döbbenten bámultak rám.-GYERÜNK!-kiabáltam rájuk, mire már rohant is valaki a dirihez és már a telefonok is elő kerültek.
-Valaki adjon ide egy pulcsit, meg kéne valami kézfertőtlenítő.-ahogy mondtam kaptam is meg mindent. A pulcsit félig a tanárnő alá tettük. Lefertőtlenítettem a kezemet.
-Elnézést tanár nő, de meg kell néznem...-mondtam azzal felhajtottam a ruháját.-Jó semmi baj nem lesz, látszik már hogy jön a baba. Kellenek még pulcsik, hogy melegen tartsuk amíg a mentő ideér, de addig muszáj elkezdeni-e nyomni!
-Liz ...megőrültél! Nem ...nem lehet...
-Kérem, bízzon bennem! Amióta az eszemet tudom mindig a kórházban voltam, ezer meg ezer szülést láttam már.-mondtam mire bólintott.Lassan elkezdett nyomni.
-Liz tudod mit csinálsz?
-Hm? Igen tudom!-
-Liz komolyan, mindjárt ide ér a mentő!
-Katrine kussolj!-mondtam mire csak visszaült a helyére. A legtöbben csak bámultak míg alig 5 percen belül meg lett a baba. Egy hullámcsattal elszorítottam a köldökzsínórt és betakargattam a picit egy pólóba. A kezemmel kitisztítottam a száját mire már fel is sírt. Abban a pillanatban besietett az igazgató és a mentősök is.
-Liz Locke?-nézett rám az egyik mentős döbbenten.
-Szia George bácsi!-mosolyogtam rám.-Alig 2 perce született meg, a méhlepény még nem jött, és többet nem tudok!-néztem rá a bácsikámra aki csak elmosolyodott.
-Nagyon ügyes voltál! Megmentetted őket!-megölelt és már el is vitték a tanár nőt és a kisbabáját. Ott ültem a véres rongyok között sokkos állapotban mikor tapsot hallottam. Az osztálytársaim tapsoltak nekem. Brian és pár barátja jött felém. Felsegített a földről.
-Kibaszottul király voltál! -vigyorgott rám.
-Köszi,.. azt hiszem!-mondtam, kisebb undorral, ahogy a véres kezeimet néztem. Kimentem kezet mosni, és mikor mentem volna vissza mindenki a kantin felé sietett. Kapkodni kezdtem a levegőt, megijedtem! Szedtem a lábam de mire beértem már vége volt az adásnak. Mindenki engem bámult, mindenki tudott valamit csak én nem! Hátulról éreztem hogy valaki belém csapódott. Megfordultam, Jackson volt az. Felkaptam és szorongattam. Aztán megjelent két katona és kikísértek. Beültettek minket egy autóba és elvittek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése