Epilógus

Miután a lányok hazaértek a divatbemutató után Ana és Allie összefont karokkal állt Taylor elé, elállva az útját.
-Mi van veletek?-kérdezte nővérét és barátnőjét, akik csak csúnyább szemeket meresztettek rá.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte nyugodt hangon Ana, de Taylor értetlenül meredt rá.
-Úgy tettél mintha nem emlékeznél!-kezdte Allie is valamivel élesebb hangon.
-Nem tehettem mást!
-Mi van?Taylor ennyire hülye nem lehetsz?
-Allie mire lenne jó, ha tudnák? Meg vannak nélkülem!
-Hugi láttad Mattet? Láttad menniyre ki akasztja, hogy azt hiszi nem emlékszel rá, hogy jóba lettetek?
-Ana..
-Ne! Ha direkt kínzod inkább hagyjuk, de én nem fogok falazni!-mondta elkeseredett hangon és berontott a szobájába.
-De én nem akarom őket kínozni, pont ez az! Így nem kell úgy együtt lennem Briannel, hogy Zackyt bántsam, vagy Mattre nyomást gyakorolni, mert Valaryvel jár... Mindenkinek jobb így!
-Taylor ez nem igaz! Csak neked könnyebb így!-Nézett szúrós, számonkérő szemekkel Allie de Taylor lesütött fejjel ült le a földre. Allie átlépett rajta és kilépett a bejárati ajtón.

Taylor úgy egy félóráig ült a földön és csak gondolkodott a hallottakon, majd hirtelen ős is kilépett a bejárati ajtón és elindult az éjszakába.Céltalanul bolyongott végig csak a földet bámulva. Ahogy bolyongott lassan hideg esőcseppeket érzett a hátán. Végre felemelte a fejét és körbenézett, ismerős környéken járt,de nem ment tovább.
-Taylor? Mit csinálsz itt?
-Matt? Én..Én nem tudom.-rázta meg a fejét.
-Gyere, megázol aztán megfázol nekem!-sietett oda hozzá Matt és ráborította a bőrdzsekijét és elkezdte terelni Taylort a régi jól ismert úton.Habár nem is tudta, hogy a lány felismerte, sőőőt emlékezett a helyre, ahol nem véletlenül tántorodott meg. Mikor a házhoz értek Taylor lefékezett és nem bírt tovább menni.
-Baj van?-kérdezte Matt aggódva,de Taylor sóhajtott egy  nagyot egy és tovább mentek.Matt lassan benyitott maga elé engedve Taylort aki a nappali felé vette az irányt, ahol néhány érdekes arccal találkozott.

Ahogy Michellet meglátta megfeszültek az izmai.
-Taylor? Hát te?-kérdezte aztán mosolyogva Jimmy.
-Itt állt egy utcával lejjebb.-mosolygott boldogan Matt.
-Egyedül?-csillantak fel Brian szemei és arrébb lökve a félig rajta fekvő Michellet felállt.-És hol a vőlegényed, nem kéne vigyáznia rád?-Taylor még mindig csendesen meredt az ismerős arcokra és lassan könnybe lábadt a szeme. Megfordult és kirohant a konyhába. A fiúk értetlenül egymástól választvárva néztek össze majd Brian utána ment.
-Hé minden oké? Rosszat mondtam?
-Nem Brian! Nem mondtál semmi rosszat!-nézett fel rá Taylor a konyha padlóján ülve.
-Akkor miért...-kezdte a mondandóját a gitáros, aztán elhallgatott.Kikerekedett szemekkel bámulta a lányt.-Azt mondtad? Te ... Briannek hívtál?-kérdezte mire Taylor szája kis mosolyra húzódott. -Úristen, te emlékszel!-kapott a fejéhez.
-Kérlek!
-Mit? El kell mondanunk!
-Nem! Nem lehet! Új életet kezdtem és ti is. Boldogok vagytok!
-Ki boldog?
-Te! Jimmy!
-Én? Ezt miből veszed? Végig azzal gyötörtem magam, hogy tönkre tettem az életed!
-Brian nem! Új életet adtál és sose fogom tudni eléggé megköszönni! De..
-De mi? Ennyi? Ami velünk volt, ami kialakult köztünk... ennyi? -Taylor feltápászkodott a földről és megölelte a fiút.
-Nézd! Ismerlek! A nyakad ki van szívva, Michellehez voltál bújva, kavarsz vele! Kijött az albumotok, gondolom dolgoztok újabb számokon. Nekem, Nekünk a lányokkal nincs már túl sok helyünk ebben  az életben, már itt van Valary és Michelle.
-De ők..
-Nem! Ismersz! Nem tudnék kedves lenni Valaryvel még ha Matt és Allie is baszták ezt el!
-De az senkit nem érdekel! Itt vagyunk mi! Többiek!-próbálkozott kétségbeesetten Brian,de Taylor szemében csak gyűltek a könnyek. Magához húzta a fiút és szenvedélyesen megcsókolta. Olyan hévvel amilyennel még soha senkit!
-Adj még egy kis időt!-súgta a fülébe a levegő után kapkodó gitárosnak és kisietett a konyhából.
Matt mellkasába szaladt, ahogy ki akart menni az ajtón.
-Baj van? Bántott? Megverem!
-Nem, nem ! Csak nagyon fáradt vagyok és fáj a fejem!-simogatta a halántékán a még jól látható heget amit csak néhány kósza tincs takart valamennyire.
-Haza kísérlek!-jelentette ki Matt..
-Nem, nem kell! Jobb ha sétálok! Úgyis haza találok!-sietett volna tovább Taylor de Matt fogta a karját.
-Várj!-kérlelte.
-Matt nem lehet! De tudd, hogy nem haragszom! Imádlak!-ölelte meg a fiút aki teljesen elképedt aztán kiszaladt az ajtón.
-Emlékszik?-nézett kérdőn a konyhából kilépő gitárosra aki csak lehajtott fejjel kullogott tovább.

2005 június.

-Na jó ez lesz az első nagy fellépésünk! Ne csesszük el!-mondogatta Matt barátainak a backstageben, várva a koncert kezdését.
-Basszus el se hiszem hogy itt vagyunk! Sikerült, olyan hihetetlen!-ámuldozott Zacky!
-Dehogyis! Én már régen is megmondtam, hogy rocksztár vagyok!-vigyorgott önelégülten Synyster.
-Igen, mind emlékszünk arra az estére!-dörzsölgette az arcát Zacky.
-Majdnem mind!-nézett rájuk komolyan Rev. Nemsokára bekopogtak a srácoknak, hogy mehetnek a színpadra és így is volt. Nekiindultak amíg a színpad mögött nem pillantott meg Zacky két nagyon ismerős mosolygos arcot. Otthagyva a srácokat elszaladt, a fiúk meg értetlenül utána.

-Taylor Allie!-ölelte meg őket örömében!-Olyan rég láttalak!-engedte el őket aztán aztán furán tekintgetett Taylorra.-Bocsi, bocsi, nem tudom hogy emlékszel e rám pár évvel ezelőtt.
-Zackyyyyyyy, nyugi, emlékszem! Téged nem lehet elfelejteni.-mosolygott mire a gitáros szorongatni kezdte majd ugrált vele örömében. Mire a többiek is odaértek csak boldogan vigyorogva ordibált.
-Emlékszik, emlékszik, emlékszik!-majd elengedte, hogy meg mutassa a többieknek is kiről is beszél.
-Sziasztok fiúk! Hiányoztatok!-mondta Taylor, mire Matt szintén ölelgetni kezdte!
-Jó látni hogy végre boldog vagy és minden oké!-súgta oda neki.
-Köszi, de már akkor is..
-Tudom, hogy emlékeztél.-súgta még a fülébe, majd elengedte. -Allie csini vagy! Igazi bomba nő!
-Hát igen Matt, ezt mind elvesztetted!-vigyorgott a fiúra majd megölelték egymást.
-Brian? Nem is köszönsz?-kérdezte félve Taylor, mire Brian arca zavart lett.
-Én igeeeeeeeen!-ölelte meg Jimmy.-Ana? Vele mi van? Minden oké vele?
-Nem tudom! Pár hete elköltözött és csak ritkán beszélünk.
-Hova?-kérdezte egyszerre Matt, és Jimmy.
-Angliába! Charliehoz!-válaszolt Allie, és kicsit arrébb húzta őket hogy tudjanak beszélni.Közben Brian közelebb lépett Taylorhoz de nem nézett rá, csak az arca mellé tette a sajátját és úgy súgta a fülébe.
-Elég időt adtam?
-Azt hiszem.-húzta mosolyra a száját a lány.
-Akkor a koncert után!-suttogott még mindig a lány fülébe.
-És mi van Michellel? Azt rebesgetik együtt vagytok.
-Rád régebb óta várok!-mosolyodott már el ő is és adott egy puszit a lány arcára. -És különben is ennyivel ha mondhatjuk úgy tartozol!-mondta és hátra lépett annyira hogy egymás szemébe nézhessenek.
-Miért is?
-Mert ott hagytál mikor végre visszakaptalak. Kárpótolnod kell!
-Aham! Értem. És ha nem tehetem?-kérdezte mire fel is emelte a kezét ahol villant egy gyűrű a gyűrűs ujján.
-Egy éjszaka nem számít ha úgy nézzük hogy 5 éve várunk rá.-duruzsolta halkan Syn és mindketten elvigyorodtak.

-És Valaryvel minden rendben?
-Igen, de remélem...
-Nem nem haragszom rá, csak...
-Csak haragszol.
-Nem! Boldog vagyok! És csinos!-nevette el magát. Modell lettem én is és divattervező, mindig ezt akartam.
-És van valaki aki...
-Matt! Számít ez? Már évek óta együtt vagytok.
-De jó lenne tudni, hogy jobb vagyok mint ő.-mondta mire Allie nevetni kezdett.
-Hülye vagy! Én meg mennyasszony te meg boldog szóval menj!-ölelte meg a fiút aztán már mentek is a srácok életük első igazán nagy koncertjére. Lemezbemutató turnésorozatuk első állomásán.