2013. július 24., szerda

43.rész

Úúúúúúúúúúúúúúúristen gyerekek 10000 megtekintés! Leszédültem az ágyamról ahogy megláttam, hát nagyon köszönjük, tényleg!! Remélem évvégére 20000 fölött leszünk :D

Viszont a nagy öröm mellett rosszabb hír is van, itt az új rész a The beginninghez, de ez egyben az utolsó is! Nem akartunk előre szólni, hogy ne keseredjetek el, .... de cserébe jön majd egy új fic, amin gőzerővel dolgozunk, illetve a Faithez is érkeznek lassan az új részek :) Jó olvasást!!

A kórházban mire Allieék beértek már csak Ana és Brian maradt. Kint ültek a váróban, feldagadt vörös szemekkel, előre görnyedve, síri csöndben. Lassan sétáltak oda hozzájuk és mielőtt megszólaltak volna csendben leültek. Pár perces csend lett urrá, mire Ana felsóhajtott és remegő hangon belekezdett.
-Annyit mondtak, hogy nagyon erősen megütötte a fejét, fel is szakadt, illetve még a koponyája is helyenként megrepedt, ami duzzanatot okozhat. Nem kizárható, az hogy csak egy agyrázkódással megússza, de az is lehet, hogy kómába esett vagy hogy komolyabb sérüléseket is szenvedett.
-Milyen komolyabb sérülés?-kérdezte félve, egész halkan Allie.
-Amnézia, agyvérzés...-szólalt meg rekedtes hangon Brian, majd felállt és kisétált. Allie pár perc után, hogy senki nem indult a gitáros után, kiment, hogy megnézze mi van vele.
-Brian?-látta meg az épület előtt a járdapatkán ülve.-Nem kérdezem, hogy minden rendben van-e mert tudom, hogy nem, de akarsz beszélni róla?
-Az egész az én hibám! Ha nem vagyok olyan hülye, hogy a tetőre mászok.
-Ne okold magad, mind piásak voltunk és idióták.
-De nem, miattam esett le, mert ráléptem a kezére, nem vettem észre hogy felkapaszkodott.
-De hát kimondtad, nem vetted észre, nem a te hibád.
-De Allie, felfogtad hogy lehet, nem is emlékszik majd semmire? Hogy azt se tudja milyen saját maga, hogy milyen életet élt, hogy mi kik vagyunk? Hogy ÉN ki vagyok?
-Rendbe fog jönni! A Sandersek szívósak!-ölelte meg Allie a kétségbeesett gitárost, de még kint maradtak és próbált lelket önteni belé.

-Maguk Taylor Sanders hozzátartozói?-lépett a társaság elé egy nővér. Egyhangú igen válasz jött.-Ki a legközelebbi hozzátartozó?-Matt és Ana egyszerre pattant fel, a nővér elmosolyodott.
-Ana Sanders, a nővére vagyok, ő a bátyjánk Matt Sanders.
-Jöjjenek velem kérem!
-Természetesen, de hova megyünk?
-A doktor úr beszélni szeretne önökkel Taylor állapotáról.-miközben mentek Ana és Matt megfogták egymás kezét és úgy sétáltak be az orvoshoz.
-Üdvözlöm önöket!-köszöntötte őket az orvos Taylor ágya mellett.-Amit eddig megtudtunk, hogy nagy valószínűséggel egy két dologra nem fog emlékezni, ha képes lesz magától felkelni. Annak érdekében, hogy ne kapjon sokkot, ha az emlékezet kiesés tényleg fenn áll mesterséges kómában tartjuk amíg a koponyacsonti repedések, a halántéknál és homlok csonton helyre jönnek.Erre szükség van, illetve azt tudnám javasolni, hogy ha felébresztjük, egy csendesebb nyugodtabb helyre vonuljanak fel. Ne abba a környezetbe, ahol mindennapjaikat élik, ugyanis úgy nehezebb feldolgozi a betegnek, hogy mennyi mindenre nem emlékezhet, és sürgetni akarják a folyamatot,ami megjegyzem hetekig, hónapokig akár évekig eltarthat.
-Azt mondja költözzünk el?-kérdezte Ana sokkolva.
-Azt javaslom, nem kell elhagyni az országot, csak csendesebb helyre húzodjanak félre, amíg a gyógyulás folyamata tart.

1 hónap múlva

-Na eljött a nagy nap!-szorította meg Ana Allie és Matt kezeit.
-Jaj csak rám emlékezzen!-imádkozott Allie izgatottan.Lassan elindultak a kórterem felé, ahol a doktor úr várta őket. Brian, Zacky, Jimmy idegesen várakoztak a váróban fel alá járkálva. Charlie még a baleset estéjén haza repült, vagy legalábbis el. Próbálták elérni de csak egy képet hagyott és egy üzenetet, hogy neki ez sok volt és el kellett mennie. Senki nem tudta kinek, vagy mire vonatkozik.
-Jó napot!-köszöntek ahogy beléptek Taylor szobájába. Az orvos már az infúzióba fecskendezte a szert, amelytől várták a csodát, hogy Taylor felébred. Úgy egy félórába telt, mire elkezdte nyitogatni a szemeit. Először Alliet és Anat látta, a másik oldalán Matt állt. Eltelt pár perc mire úgy gondolták teljesen magánál van, és érdeklődve nézett körbe, hogy hol van.
-Ana mi történt?-kérdezte rekedten, mire az orvos pá korty vízzel meg is itatta.
-Volt egy kis baleseted, de most már jól vagy!
-Allie? Alig ismerlek meg, rózsaszínes a hajad.-furcsálta a lány frizuráját, aztán Matt re nézett aki mosolyogva várta, hogy mi lesz.
-Te hogy hogy itt? Mit csináltál már megint? Még itt is segítség kell?-kérdezte szinte letámadva Mattet, aki a meglepettségtől megszólalni se tudott. Ana intett neki, hogy menjen ki, aztán ki ment ő is utána.
-Ana nem emlékszik arra, hogy kibékültünk.
-Nyugi emlékezni fog, lehet a srácokra emlékszik.-bíztatta de aztán vissza is sietett a húgához, akit közben Allie kérdezett, hogy mikre emlékszik?
-Emlékszem, hogy Nick-kel szakítottam. Más a szokásos. De mikor mehetek haza? Texas már biztos hiányol, mióta vagyok itt?-rohamozta meg a körülötte állókat, akik csak csendesen összenéztek.

1 évvel később

2001 nyár

-Allie mehetek már?
-Még nincs készen a sminked. De mennem kell, már kezdődik a bemutató.
-Mehetsz te top modell!-engedte el Allie és Taylor már el is robogott. De nem maradt egy perc nyugta sem, mert felbukkant Ana Mattel Briannel és Zackyvel.
-Szia!-köszöntek Allienek, aki mindenkit végig ölelgetett, aztán hátulról figyelték Taylort a kifutón.
-Azt mondtétok emlékszik, akkor miért modellkedik, hol a vagány Taylor?-értetlenkedett Brian.
-Nem emlékszik még mindenre, de valamelyik nap mikor vásároltunk meglátta a boltban a Sounding the Seventh Trumpetet és mondta, hogy mintha már hallotta volna ezt a nevet,hogy "Avenged Sevenfold" aztán, hogy belehallgatot felismerte a hangod.-magyarázott Mattnek Ana.
-De akkor mi miért vagyunk itt? Ránk még mindig nem emlékszik?-kérdezte Zacky.
-Nem tudom, néha beszélt álmokról ,mikor elvileg nálatok voltak.-nézett Allie Zackyre, aki elmosolyodott, ahogy eszébe jutott az éjszaka mikor szétázva hozzájuk menekültek.Taylor hirtelen felbukkant és ahogy meglátta a fiúkat kérdőn nézett a lányokra. Méregette a fiúkat és szúrós szemmel nézett körbe a kis társaságon.
-Miért vannak itt és kik ők?-kérdezte félig suttogva barátnőjét, de a fiúk is hallották. Matt arca riadt lett.-Nem rád értettem! -intette le, de még mindig mogorva volt vele. -Jut eszembe!-csapott a homlokára, mire mindenki szeme felcsillant. -Láttam az albumodat, egész jó lett.
-A mi albumunk is.-nézett rá Brian,mire Taylor kicsit hunyorogva nézett rá vissza.
-De érdekes, mintha már találkoztunk volna. Veled álmodtam, egy orbitális barom voltál.-nevette el magát de a kezét nyújtotta.-Taylor Sanders.
-Synyster Gates!
-Mi? Biztos nem foglak így hívni, ez.. ez béna!-kezdett nevetni, akárcsak Brian. Mintha emlékezne, hogy mit ígért neki, hogy semmiképp nem hívja majd a művész nevén. Taylor aztán a mobiljához kapott.
-Bocsi mennem kell, vár a vőlegényem!--mondta és el is szaladt.
-Hogy mi van?-akadtak ki a srácok.
-Nyugi, nem akartuk mondani, hogy elgyertek...
.De hát, akkor ez az... fölöslegesen tartom távol magamtól...úgyse akarna velem lenni.-háborgott Brian.
-Brian nem érted. Nem sürgethetjük ami nem megy...-magyarázott Allie, de a gitárosok intve elindultak ki felé.
-Matt...
-Nem baj, majd még próbálkozom, előbb utóbb emlékezni fog.-mondta szomorúan és megölelte a lányokat.-Megyek mert Mich és Valary már várnak... de azért valamikor ha van kedvetek át ugorhatnátok, még nem is ünnepeltünk, hogy megjelent az első albumunk.
-Majd beszélnünk!-integettek a lányok és nézték ahogy kisétál, fejét lógatva.
-Nehéz el hinni, hogy elkezdett beindulni a karrierjük.-sóhajtott Allie.
-Ugyan ez még semmi, még többre is viszik majd. Csak azt sajnálom, hogy nélkülünk, Nem segíthetünk nekik és nem lehetünk melletük.Már nagyon eltávolodtunk.-szomorodtak el a lányok is, de bele kellett törődniük. A srácok karrierje beindulni látszik de már Valary és Michelle segítésével.




Na hivatalosan ez lenne az utolsó rész, de egy epilóguson még dolgozunk, aztán egy új fejezettel egy fiction veszi kezdetét :)

2 megjegyzés :

  1. Sziasztok!
    Komolyan megijedtem, amikor Taylor leesett a tetőről. Meglehetett érteni Brian önhibáztatását. Kicsit sem koppant ám az állam a padlón, mikor tovább olvastam. Ez most nem komoly, ugye? Nem ám így lesz vége. Hát kíváncsian várom az epilógust. :) Sok minden van, amire Taylor-nak emlékeznie kell, és amin a srácoknak át kell mennie.
    Kíváncsian várom, hogy mi fog történni az epilógusban. Ezt ti írjátok, és szerintem, bármit is hoztok, nekem tetszeni fog.
    Csak így tovább! Várom a folytatást.

    Shadow

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      hát nem lehet minden HappyEnd :D ma-holnap próbáljuk felrakni az epilógust és hááááááát.... inkább nem mondok semmit, majd meglátod, de köszönjük a bíztatást és reméljük tényleg tetszeni fog!!

      Törlés