2013. július 2., kedd

2. fejezet

-Haveeeer! Kelj már fel! -éreztem ahogy valaki rugdossa a lábam. Az oldalamra feküdtem és felnéztem, úgy tűnik a földről, mert nagyon messzinek tűnt Brian. -Csúnyán elintézted magad!
-Mi?-ültem fel, és ahogy körbe néztem feltűnt hogy otthon vagyok, de éppenséggel a konyha kellős közepén. Körbenéztem, itt-ott hányás, széttröt poharak és pár tányér és a csörgő mobilom.
-Mire visszamentem eltűntél! Kérdeztem Larryt azt mondta leléptél két csajjal!
-Tényleg? Milyen jó, hogy nem is emléxem, keltem fel lassan a földről és a mosogató csapja alá dugtam a fejem. -Leana?
-NIncs itt! Gondolom valamelyik barátnőjénél sír még mindig!
-Áh, annyira nem sajnál! Vagyis talán csak a pénzemet!-fintorodtam el, majd belépett egy lány a konyhába.
-Hol vagyok?-dörzsölgette a fejét és értetlenül nézett ránk.
-Nem tudom! Hátad mögött az ajtó!-küldte el Syn mogorván, de nem érdekelt. Per pillanat a legnagyobb gondom a fejemet széthasító fájdalom és a mellkasomban az a fura szorító érzés.
-Jól vagy? Jimmy?
-Hm?
-Már egy 10 perce beszélek de  te csak bambulsz! Haver komolyan le kéne állnod a drogokkal!-mondta komoly tekintettel, de szinte fel se fogtam mit mondd!
-Húzz fürdeni! Lehánytad magad!-fintorgott és elzavart. A zuhany alatt a fejem a falnak támasztva hagytam, hogy végi folyjon a víz a hátamon. Lassan kezdtem magamhoz térni. Ahogy kiléptem a fürdőből és felöltöztem visszamentem Brianhez aki addigra feltakarított.
-Mindjárt jobb!
-Kösz!-megöleltem. -Ha te nem lennél...
-Nehogy belém ess, nem leszek házi asszony!- nevette el magát.
-Pedig jól állna egy cseléd jelmez!- kacsintottam rá és leültünk a kanapéra.
-Hallod azt mondom szabadulj meg Leanatól, tönkre tesz ez, hogy mindig ez van miután összekaptok. Ha így folytatod, nem marad belőled semmi és még az albummal se készülünk el.
-Áh, nem ér annyit, már rájöttem. -Bambultam magam elé aztán eszembe jutott. Kimentem a mobilomért a konyhába és írtam egy sms-t.

Van 2 órád, hogy elvidd a cuccaidat, nem leszek itthon! A zárat már cserélik, ne akarj megvárni, nem megyek amíg tudom hogy ott vagy!

Briannel el is indultunk a stúdióba, megbeszéltük, hogy elkezdjük felvázolni milyen album is legyen a következő.Volt már pár vázlatom dalokról és most végre úgy éreztem, nagyot alkothatok, nincs Leana nincs aki visszafogjon. Csak a zenének élhetek!Szinte csak a turnék és koncertek alatt éreztem ezt a boldogságot.
-Hé jó hogy megérkeztetek! Mi van veled? Este Leana végig csörgette a telefont, hátha nálunk vagy!
-Ugyan ez ment nálunk is!- néztek Matt és Zacky kérdő pillantásokkal rám..
-Már megint?-húzta el a száját Zacky és vállon veregetett.
-Nyugi! Ez volt az utolsó!-bíztatóan mosolygott rájuk Brian. Fel se tűnt, hogy közeb fogtam magam és elkezdtem dobolni. Nem hallottam a srácokat, csak doboltam, ahogy és ami eszembe jutott. Nem tudom mennyi idő telhetett így el, de jó érzés volt. Egyszercsak eltört a dobverőm így abba kellett hagynom. Vissza mentem a srácokhoz, akik nagyban ötletelgettek.
-Hé nekem van pár vázlatom! Ha segítetek kicsit atom jó számok lesznek. -vigyorodtam rájuk.
-Persze, lássunk neki!-lelkesedett be Matt és Brian. Nem is csoda, általában a dalokat mi 3-an írtuk, Zacky és Johnny már csak a készen megírt dalok zenésítésénél alakítgatott a terveken. Átnéztük a dalszövegeket és el is telt a nap.
A srácok elmentek, én még maradtam. Leültem a zongora elé és elkezdtem játszani, hirtelen egy új dal kezdett össze állni a fejemben.

Not that I could
Or that I would
Let it burn
Under my skin,
Let it burn.



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése