2013. február 7., csütörtök

Never ending love 12. fejezet

Valary épp dudált a ház előtt mikor én próbáltam a hordozóba küszködni Jamest, de sehogy sem akart ott maradni. Végül könnyek árán be került az ülésbe, de így végig bömbölt, míg Val el nem indult a kocsival, ugyanis akkor már 3 percbe sem telt és mosolyogva bámészkodott.
-Na és akkor hova vesszük az irányt?
-Anyámékhoz!- mondtam a fogaim közt szűrve, mire Val kicsit megijedt. Láttam, ahogy erősebben markolta meg a kormányt.
-Szólhattál volna előbb is, hogy felkészüljek.
-Tudom, hogy mondanom kellett volna, de akkor nem vállaltad volna el.-megvonta a vállát aztán elmosolyodott és bólogatni kezdett.- Szükségem van rád. A barátnőm vagy és ismered őket. Nem állíthatok oda egyedül, hogy jé, van egy fiam.
-Hoooogy mi vaaaaaaaan? Anyukád nem tudja, hogy lett egy gyereked?
-Hát miután bemutattam nekik 2 éve Jimmyt, nagyon ellenezték a kapcsolatunkat, tudod. Nem akartam ki tenni ennek a babát, meg hát Jimmy halála után, anyámék még a  temetésre se jöttek el.
-Igen, emlékszem , hogy nem voltak ott. De az durva, hogy nem tudnak Jimről.
-James!
-Jimbó!- mondta nevetve és hátul James hangosan felkacagott. Imádta Valaryt és sajnos meg is szokta már, hogy a Jimbó, az bizony ő.
-Nem, James, vagy Jimmy! Semmiféleképpen sem Jimbó!- Val nevetni kezdett és a kereszteződésnél hátra nézett Jamesre aki tapsikolva nézett ki az ablakon. 20 perc múlva Val leparkolt anyámék háza előtt.
-Akkor megyünk?
-Nem! Először szeretnék beszélni velük, addig itt maradnátok?- bólintott én pedig még egy utolsó nagy sóhajt vettem és lassan kiszálltam. Utoljára Jimmyvel jöttem ide, mikor bemutattam és az nem sikerült túl jól. Mivel a kulcsomat akkor itt hagytam, megálltam az ajtóban és becsöngettem.
-Lily?
-Szia apu!- mosolyogva magához szorított.
-Ki jött szivem?-jelent meg anyám a háttérben.- Lily?
-Szia anyu!- apu elengedett, anyu meg csak állt és nézett rám.
-Hogy hogy ide jöttél?-kérdezte feszülten.
-Beszélnünk kellene! Tudjátok, hogy Jimmy meghalt, lassan már egy éve! Teljesen megváltozott azóta az életem, és most éreztem úgy, hogy tudnotok kell, hogy miért.-hátra néztem a kocsira és intettem Valarynek, aki kiszállt és a karjaiba vette Jamest.
-Az Valary?-kérdezte anyu, mire bólintottam. Ahogy Valary odaért, mosolyogva köszöntek neki. -Jaj csak nem a kisbabád?
-Nem anyu, nem Val babája..... Az én kisfiam!- teljesen elképedtek, de így már behívtak minket. Apu ahogy beültünk a konyhába a kezébe vette Jamest és ismerkedni kezdett vele.
-És ki az apja?-kérdezte feszülten anyám és méregette a fiamat.
-Tudod, hogy Jimmyé. Még akkor lettem terhes, mielőtt ő meg halt. Gondoltam, szeretnétek megismerni az unokátokat.
-Nagyon édes kisfiú, és igazán hasonlít rád.- nevetett apu az éppen a bajszát gyömöszölő kisunokájával az ölében.- Gyerünk Jen, fogd meg az unokádat!- nézett rá apu, de láttam, hogy ódzkodik.
-Anyu mi bajod?-kérdeztem meg végül, miután csak fura tekintettel bámulta Jamest.
-Mi az hogy mi a bajom?! 2 éve láttunk utoljára és most berontasz egy gyerekkel. Szerinted ez normális?!
-Nem az én hibám volt, hogy 2 éve találkoztunk utoljára. Ha nem támadtátok volna le Jimmyt, akkor..
-NE MERÉSZELD EZT MONDANI! Nem mi tehetünk róla, hogy egy olyan alakkal jöttél össze.- Valaryre néztem ,aki teljesen elképedt és láttam, hogy vörösödik a feje.
-Milyen alakkal, anyu? Hm?
-Tudod te azt jól! Nézd meg mi lett belőle! -bökött James felé. - Zenész! Kész vicc, csak naplopó volt és rossz hatással volt rád. Az a sok pia, el sem hiszem, hogy képes voltál szeretni...- folytatta volna még tovább, de az érzés ami elfogott, ahogy Jamest nézte, ahogy ráfintorgott és ami a legrosszabb, hogy képes volt még mindig így beszélni Jimmyről... felpofoztam, hogy elhallgasson. Az arcához kapott és ijedten nézett rám.
-Soha, SOHA!-emeltem fel kicsit a hangom, aztán egy nagy sóhaj után ismét halkabban folytattam. -Soha többet ne merészelj így beszélni Jimmyről! Azt mondod naplopó? Akkor kérlek nézz utána, kicsit, hogy hány embernek hiányzik amit csinált, és mit hagyott maga után. Boldogok voltunk Jimmyvel, és most boldog vagyok, hogy tőle van egy kisfiam. És tudod mit?! Még azért is boldog vagyok, hogy nem jöttél el a temetésére, és csak egyszer kellett veled találkoznia!-szűrtem neki a fogaim között, de már kezdtek bekönnyezni a szemeim, felkaptam a fiamat, elköszöntem apámtól és Valaryvel kimentünk a kocsihoz. Olyan ideges voltam, nem tudtam becsatolni az ülésbe Jamest, így Valnek kellett.
-Jól vagy?-megráztam a fejem.
-Hogy lehet valaki ilyen?
-Tudod, nem szeretnélek megbántani, de ha nem pofoztad volna fel, biztos, hogy én teszem meg.
-A lényeg, hogy már tudják, hogy van egy unokájuk nem? James nélkülük is boldog lesz, meg van a családja!-mondtam és letörölgettem a könnyeimet. Val kimászott James mellől és megölelt.
-Na tűnjünk el gyorsan!- mondta nevetve miközben szorongatott. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza felé. Valaryékhoz mentünk és együtt ebédeltünk, majd ahogy James nyűgős lett Val haza vitt minket és egyből ágyba is tettük a nagy fiút.
-Na, az egész napomat szabaddá tettem, szóval csinálhatnánk valamit.
-Látod ez egy nagyon jó ötlet! -mondtam és kimentem a konyhába és visszatértem egy üveg borral.
-Hé, neked szabad innod?
-Nyugi, ihatok, tudod tápszeres!- mondtam és lehuppantam mellé a kanapéra. -Igyunk arra, hogy milyen jó pasikkal vagyunk körül véve, és hogy milyen jó nagy család ez!- mondtam és ittunk is. -És nálatok mikor lesz baba?
-Jaj, nem tudom! Biztos, hogy nem most, mikor el mennek egy ilyen hosszú turnéra. Majd a turné után!- mosolygott. Valary estig ott volt nálunk és egész nap segített még a babával, aztán Matt jött át érte, hogy haza vigye, mivel már nem vezethetett.

December:

-Sziasztok!- lépett be mosolyogva Jimmy anyukája a bejárati ajtón. -Hol a kis unokám?
-James, hallod? Itt van a nagyi!-mondtam a nappaliban a földönjátszó babának, aki ahogy meglátta a közeledő nagyiját elkezdett kúszni.
-Itt a kis féléves vasgyúróm!- mondta és felkapta a földről.
-El se hiszem hogy már fél év. Még csak most volt június 1-je és most született.
-Igen, sajnos észre sem veszed és már felnőtt lesz! -sétált felém miközben ölelgette Jamest. Aztán ahogy mellém ért, adott egy puszit és letette Jamest a földre játszani.
-Hoztam ám nektek valamit! Tegnap találtuk meg Kellyvel. Ezek videők Jimmyről, mikor még iskolás volt. Meg fényképek. Teljesen úgy nézett ki, mint a kisfia. -mosolygott Jamesre, ahogy kimondta a szót, hogy "kisfia". James csak kacagott és figyelt minket. A srácok épp koncertre készültek így nem találkoztunk velük már egy hete, csak Val és Michelle néztek be néha. Meg persze Jimmy családja folyamatosan. Közeledett az első karácsony, és mindenki nagyon készült valami szuper ajándékot venni a legkisebb Sullivannek. A karácsonyt Mattéknél töltöttük, ott volt mindenki a bandából és a szülők, meg persze mi Jamessel. Miután Jimmy meghalt, egyikünk sem gondolta, hogy így várjuk majd a következő karácsonyt. És igazából nem is a karácsonyt vártuk, csak James arcára volt mindenki kiváncsi.  Mindenkinek rányomta a hangulatára a bélyegét, hogy közeledett az évforduló. Együtt megettük a karácsonyi vacsit aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve mind ki mentünk a temetőbe és kisétáltunk Jimmyhez. Most először mentünk ki így együtt hozzá. Megálltunk egy félkörben és beszélgetni kezdtünk a tavalyi karácsonyunkról még Jimmyvel és jókat nevettünk. Aztán ahogy James bealudt a hordózóba Matt ringatásába, visszaindultunk.
-Tudjátok ezt még eddig nem mondtuk el, de találtunk valakit, aki tudna velünk turnézni jövőre. -mosolyogva néztünk mind körbe.
-Tudjátok mi van? Jimmy nagyon büszke lenne rátok!-mondtam és mind rám néztek. -Mindig zenélni akart, és mindig ti voltatok a legjobb barátai és tudom, hogy ez mindennél többet jelenteni neki, hogy nem hagytátok abba, és folytatjátok. És ha James már nagy lesz, biztos vagyok benne hogy ez neki is nagyon sokat jelent majd, hogy ilyen család volt körülötte. Srácok szeretném nektek nagyon megköszönni, azt hogy mennyit segítettetek és hogy segítetek még most is.
-Na jó Lily, hallgass el! Ezt már átrágtuk, ez természetes!-csitított le Matt.
-Jól van tudom, csak szeretném, ha ezt tényleg tudnátok. Főleg ha most elmentek turnézni és nem is látunk majd jó sokáig. És hát biztos ami biztos.- igaz hogy még csak december 25 volt, de különösen figyeltek most ránk a többiek, mivel közeledett A nap. Rengeteg rajongói üzenetet kaptam, és sokan kérdezősködtek Jamesről is és egyre nehezebbnek és nagyon soknak éreztem mindezt. Lent ültem a nappaliban James a szőnyegen játszott és bámultam magam elé. Próbáltam elképzelni milyen lehetett volna most ez az ünnep, ha Jimmy élne és 3-an lennénk. Jamesnek nagyon sok zenélő játéka volt, a srácok ugyanis gondoskodtak róla, hogy biztosan zenéljen így már csak arra figyeltem fel hirtelen, hogy csend lett és nincs ricsaj. Körbe néztem de nem láttam sehol Jamest. Megijedtem. Felpattantam és elkezdtem keresni.
-Kicsim, hol vagy? Gyere anyuhoz! James! -hirtelen hatalmas sírást hallottam a konyhából és rohanni kezdtem. -James?!- hason feküdt az étkező asztal alatt, bemásztam és az ölembe vettem. -Kicsikém, istenem, nincs baj?- tapogattam és nézegettem mindenhol, de semmi sérülés nem volt. Nem tudtam miért kezdhetett sírni. Ahogy abba hagyta a sírást kimásztam vele az asztal alól és leraktam a földre és újra mászni kezdett az asztal felé. Kíváncsian figyeltem, mi lesz, és aztán ahogy az asztal lábához felkapaszkodott és lassan remegő lábakkal felállt és a 2 másodperc amíg állt el is szállt. Hirtelen fenékre huppant és újra sírni kezdett, de ahogy meghallotta hogy nevetve indultam felé, abba hagyta és mosolygott. Felkaptam és bementünk a nappaliba. Elővettem a kazettákat és a képeket amiket kaptunk Jimmyről, kiskorából. Betettem a videót. Jimmy volt rajta ahogy dobolt.
-Nézd, ott van apa! Apa dobol!-mutattam a tv felé.
-Ap, Ap, Ap, Ap.
-Igen, nagyon ügyes vagy! Apa! Apa dobol.
-Ap!- mondta de nem nagyon figyelt már rám.De videóra sem. Megtalálta Zacky itt hagyott gitárját, amin játszani szokott neki, és elkezdte csapkodni. Akárhányszor elvittem mindig visszament a gitárhoz és csak csapkodta.
-Tiszta apád vagy, bár a dobodat kéne így püfölni. -mondtam neki és elé toltam egy játékdobot, de nem érdekelte, csak a gitár. A végén hatalmas sírás lett belőle, nem tudtam megnyugtatni így kétségbeesésemben hívtam Zackyt.
-Szia! Bocsi ha felkeltettelek, tudom hogy próbáltatok a turnéra, de James püföli a gitárodat és bőg, és nem nyugszik meg. Én nem tudok gitározni, és nem tudom mit csináljak mert nem hajlandó megnyugodni. -hadartam neki és fel alá mászkáltam a lakásban.- Próbáltam lekötni dobbal meg más játékkal. De azt hiszem te kellesz neki. Van valami szám, vagy akármi amit lejátszhatok neki?
-Na jó, semmit nem értettem. Vagyis nem fogtam fel. -hallottam hogy közben ásít egy nagyot.- Az meg van, hogy engem akar, szóval egy fél óra és ott leszek jó?
-De nem kell át jönnöd elég ha...
-Szia Lily, fél óra!-és le is rakta. Kimentem a konyhába kávét főzni, meg reggelit csinálni és annyira lefoglaltam magam, hogy fel se tűnt hogy James már nem sír és Zacky meg jött.
-Nem tudom miről beszélsz, tök jól el van.- Jött köszönni a konyhába Zacky.
-Mi? Idáig bömbölt és akárhova raktam a gitárt vagy őt visszaküzdötte magát oda.
-Csak mert nem mutattad meg neki, hogy ez jobb!- mosolygott és megragadta a csuklómat és húzott a nappali felé.

4 megjegyzés :

  1. De arnyoooos :"D
    Basszus ahogy elképzeltem magam előtt ahogy a kis James játszik meg ilyenek ááá. :")
    Valary tök joofej volt, hogy segített neki. :D
    Lily faterja egész rendes, anyuja meg hát....Hogy is mondjam, nem szimpi hogy szépen kifejezzem magam. ._.
    Zacky rendes hogy átment Lilyhez, még ha fel is ébresztette.
    A dob, csak a dob. :DDD
    Várom a frisst!!!

    ~foREVer <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy írtál, igen a dob az DOB :) Hozom ahogy lehet a kövit, hogy ne kelljen sokat várni, a kis James meg igen, elég aranyos,akárcsak Jimmy <3 dehát csak az apjára ütött :D

      Törlés
  2. Szia!
    Bocsi, hogy késtem a komival, de most mindennel le vagyok maradva. :) De a lényeg, hogy itt vagyok, és elolvastam, és nagyon tetszett. :)
    Lily anyja, egy nem is tudom hogy fejezzem ki. Egy bolond. Hogy nem lehet kedvelni Jimmy-t??? Szerencsére Lily nem hagyta magát, és őszintén megérdemelte az anyja azt a pofont. :)
    Az biztos, hogy James minden szeretetet megkap, és Lily anyja már nem is hiányzik. :)
    Nagyon aranyos volt James.
    Nagyon-nagyon tetszett, és várom a folytatást.

    Shadow

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, semmi gond, örülök, hogy írtál :) Hát igen Lily anyja leírta magát mindenki előtt, de még vissza fog térni. Lilynek meg persze Jimmy és James a gyengéi, nem tűrheti, ha bántják őket :), Örülök neki hogy tetszik és hozom amilyen gyorsan csak tudom a kövit :)

      Törlés