-Valaryék mennyi időre is mentek el ?
-Azt hiszem 3 hétre, miért?-kérdeztem vissza, mire Jimmy csak megvonta a vállát.
-Akkor most van még 2 hetünk, hogy nem kell zenélnetek, meg albummal
foglalkozni stb. Csinálhatnánk valami közös programot.- vetette fel
Gena, mire összenéztünk mind,de különösebb reakció nem jött. -Jó ennyire
ne lelkesedjetek srácok!
-Jó most csak így dögleni a medence partján!-mondta Syn és újabb sört nyitott ki.
-Paintballozzunk!-pattant fel a napágyból Zacky.Erre már a srácok
arcán megjelent némi mosoly, mi meg úgy sem tudnánk mit csinálni, hát
belementünk. Délután el is mentünk de kisebb problémák adódtak a csapat
elosztást illetően.
-Fiúk lányok!-erősködött Jimmy.
-Nem, az nem igazságos küzdelem!-ellenkezett vele megállás nélkül Gena.
-Akkor legyen két srác két lány!-vetettem fel.
-De párok nem lehetnek együtt!-kötötte ki megint Jimmy, mire Lea hunyorogni kezdett.
-Szóval te csak engem akarsz kicsinálni? Ugye?-vonta kérdőre, mire
úgy reagált mint egy rossz kisgyerek mikor lebukott. Fura mosoly jelent
meg az arcán és elszaladt, csak pár perc múlva jött vissza.
-Jó akkor legyen Jimmy és Rocky és Zack és Lacey!- mondta Gena, de Syn egyből ellenkezni kezdett.
-Nem leszek Christtal! Jimmyt kérem ő elég gyors!
-Ba*d meg!-vágta fejbe Johnny, de Brian inkább nem reagált.
-Nyugi, jó lesz ez így!-mondtam mire Brian elmosolyodott.
-Igen, még így is megverünk!
-Ugyan már, mondd ezt miután te leszel az első akit ki lövök!-mondtam
neki, mire intett a kezével, hogy várja, de aztán pár perc múlva
kezdődött is a játék. Hatalmas küzdelem volt istentelen káromkodásokkal,
kb egy 20 perces játékban. Már csak Jimmy, Brian és én maradtunk. Jimmy
és én egymás mellet ültünk, mikor támadt egy ötlete.
-Figyelj, tudjuk hogy mi van köztetek, használd ki!
-Hogy mi van?
-Lopozz mögé és csábítsd el én meg addig kilövöm!-vigyorgott
ördögien, de már már nekem is ijesztő volt.- Gyerünk menj már!-
lökdösött, így el indultam. Próbáltam észrevétlen módon eljutni Brian
menedékéig, nehogy addig észre vegyen és leszedjen, és szerencsém volt.
Már láttam a hátát és mivel csak egy karnyújtásnyira volt megsimogattam,
de ő azonnal ijedve hátra pattant.
-Hé, nyugi! Ne lőj!- szóltam neki és félre raktam a fegyverem. -Most
csak ketten vagyunk és talán ki is használhatnánk!- mosolyogtam rá, de
úgy tűnt nem igazán érti. Közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam.
Leeresztette ő is a fegyverét és szorosan magához húzott, mielőtt
átöleltem volna a kezemmel jeleztem Jimmynek, így pár másodperc múlva
Jimmy hátba lőtte Briant és hatalmas nevetésbe tört ki, miközben Syn
fájdalmasan felordított.
-Bas*zátok meg! Ti csaltatok!- ordibált és mutatott kettőnkre, mi meg
csak nevettünk.Odamentem Jimmyhez ,összepacsiztunk és elindultunk a
többiekhez. Kérdően néztek, hogy mi volt, de mi nem válaszoltunk, csak
mosolyogtunk,de Syn nem tudott beletörődni abba, hogy milyen áron
nyertünk.
-ÁÁÁÁÁÁ!-ordítottam fel, és a fájdalom irányába fordultam, pont hogy
lássam a fenekem.- Brian, te most komolyan seggen lőttél?! Tudod, hogy
fáj?- néztem rá, de a hasát fogva nevetett, majd ahogy abba hagyta, csak
annyit mondott:
-Megérdemelted, mert csaltál! Csak azért tudtatok nyerni, mert egymás ellen játszottunk és ezt ki is használtátok.
-Ugyan már!-legyintett Jimmy. -De ha akarod, adom Rockyt Genaért és
akkor egymással játszotok! És én úgyis megfoglak verni!- vigyorgott, de
az újabb játékra még egy órát kellett várnunk, mert a srácok birkózásba
kezdtek egymással. A következő játék viszont izgalmasabb volt, Jimmy és
Brian is elég komolyan vették, sőt ők vették igazán komolyan. Mindketten
megállás nélkül ordibáltak velünk, hogy nekünk kell nyerni, ne, oda
menj.... mi többiek inkább kiejtettük egymást és kajáltunk míg ők
egymással szenvedtek még egy óráig.
-Basszus, nagyon fáj mindenem!-dörzsölgette Lace a karjait.
-Jah,
nagyon erősen lőnek ezek a fegyverek! Nézd ez hogy belilult!- mutatta
Zack a mellkasán lévő nagy lilafoltot, ami kicsit még fel is duzzadt.
-Hát
még az én fenekem, hogy fáj, de ha belilul, Synt megölöm!-mondtam, mire
mind röhögni kezdtek. -Most mi vicces?- nem válaszoltak, csak ugyanúgy
röhögtek. Inkább rájuk hagytam és duzzogva ettem tovább a hamburgerem. A
srácok még mindig játszottak és kezdtük már nagyon unni magunkat,
mikoris Zacky észre vette, hogy a szomszéd pálya nem paintballozáshoz
van, hanem quad verseny pálya, hát átmentünk inkább oda. Elég saras volt
a pálya és így nehéz volt kormányozni, volt is pár ügyes borulásunk, de
mikor Gena lerepült a quadról, inkább visszamentünk a srácokért, hogy
menjünk haza. Gena szegény teljesen ki volt, fájt a feje, tele volt
zúzódásokkal és sántikált is. Mikor visszamentünk , a srácok már egy
padon ülve röhögtek.
-Na ki nyert?-kérdezte Johnny, de nem válaszoltak.
-Na, mondjátok már!- sürgette a választ Leana.
-Senki,
elfogytak a golyók!- nevette el magát Jimmy, aztán ahogy meglátták Gena
vánszorgó alakját kérdő pillantásokat vetettek felénk.
-Ne bámuljatok! Borultam egy quaddal, aztán le is repültem róla.
-Az szép!
-Na
igen, azért is jöttünk vissza, hogy menjünk haza!-mondta Zacky, és
elindultunk a kocsik felé. Zacky kirakott engem otthon, és mivel Leana
Jimmyhez ment, most egyedül maradtam. De rosszul éreztem magam miatta,
nem akartam egyedül lenni, letusoltam, hajat mostam, és még mindig
egyedül voltam. Nem akartam felhívni a többieket, mindenki a párjával
volt, kivéve... Briant.
-Szia!- szólt meglepetten a telefonba.
-Szia! Mi ez a hang?
-Háát, eléggé meglepett a neved a kijelzőn!
-Miért is? Már megbeszéltük, hogy barátok vagyunk! Vagy nem?
-De de, de mi lenne ha elmondanád, hogy miért is hívtál?
-Hát,
igazából csak mert, nem szeretnék egyedül lenni, de egyedül vagyok, a
többiek meg most mind romantikáznak édes kettesben és rajtam kívűl csak
te vagy egyedül, szóval gondoltam...
-Jó átmegyek, 10 perc!- mondta nevetve a választ,mielőtt befejezhettem volna a mondandómat.
-Köszi!-mondtam és már le is rakta. Ugyan nem 10 perc volt mire átért, de csak mert hozott kínait is.
-Ú, micsoda jófej srác vagy te!-mosolyogtam rá mikor megláttam a kínait.
-Igen, tudom!-jelent meg az önelégült mosolya, így inkább elvettem a kaját és kimentem a konyhába.
-Na és mit csinálunk?-kérdeztem a konyhában ülve, kajálás közben.
-Nem tudom, te hívtál át! Mihez van kedved?
-Hát igazából nincs tervem se kedvem semmihez, csak nem akartam egyedül lenni.
-Ó értem, szóval akkor csak punnyadunk mi?-bólintottam, elmosolyodott és ettünk tovább.
-És mi van Michellel? Beszéltetek azóta?
-Á, nem! Elhoztam a cuccaimat és elvittem az ő holmiját, de nem beszéltünk. És ti?
-Nem,
azóta ugyan bekapcsoltam a mobilom, de sose veszem fel. Bár most megint
forgat, úgyhogy nincs túl sok ideje rá, hogy hívogasson.
-És hogy vagy?
-Mármint?
Hogy érted? Hogy vagyok, hogy megint befuccsolt a kapcsolatom az esküvő
előtt? -meredten nézett a szemembe aztán lassan bólintott.- Hát
igyekszem mihamarabb túltenni magam. Fáj, de valahogy nem annyira,
mármint, nehezebben viseltem, hogy mi szétmentünk.
-Hát igen, emlékszem még! De mondd, miért csókoltál meg?
-Csak csel volt!
-Az
nem csel volt! Az igazi csók volt! -szemforgatva ott hagytam a kaját és
bementem egy pohár vízzel a nappaliba. -Most meg mi van?- jött utánam.
-Mondom, hogy csak azért csináltam, hogy Jimmy letudjon lőni.
-Bizonyítsd! Csókolj meg!
-Syn
kérlek! Hidd el, hogy azért csináltam! Nem szeretnélek megcsókolni és
nem is foglak! Nem akarok semmit tőled jelenleg ami több mint barátság!
Fel kell dolgoznom a történteket érted?- azt hiszem hallotta, ahogy
elcsuklott a hangom mert egyből megölelt.
-Bocsi, nem kellett volna!
-Nem gond, de ha neked se gond, kérlek engedj el, jó? Ne menj el, maradj itt, csak ..
-Jó,
jó értem!-mondta és csak ült mellettem, de nem ölelt már. Bekapcsolta a
tv-t és az egyik karját direkt úgy rakta a kanapé támlájára, hogy ha én
akarok odabújhassak. De nem bújtam, csak ültünk egymás mellett és
szótlanul bambultuk a tv-t.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése