2013. január 30., szerda

Never ending love 9.fejezet

Lassan beléptem az ajtón és az idegesen várakozó Briant láttam a kanapén. Észre se vette, hogy beléptem, csak bámult előre.
-Szia!-halkan köszöntem de odakapta a fejét.-Látom izgulsz!- bólintott.
-Mégis csak megházasodom! Hihetetlen, sosem hittem, hogy egyszer eddig eljutok!
-Nincs miért aggódnod. Hidd el ez a jó döntés! Annyi mindenen mentetek már keresztül, hogy...
-Igen tudom! Olyan ő nekem, mint te voltál Jimmynek!Csak Matt és Valary esküvője, az olyan természetesnek tűnt. Jimmy is ezt mondta Mattnek mikor ő izgult.
-Most itt vagyunk mi Jimmy helyett, higgy nekünk!-mondtam a hasam simogatva mire mosolygott.
-Köszönöm! Lassan mennem kell igaz?-bólintottam mire nagy levegőt vett.- Megígérnél nekem valamit?
-Persze, mondd!
-Várjatok meg Jamessel, jó? Csak két hétre megyünk nászútra, de várjatok meg!
-Ugyan Brian, még hátra van 7 hét a szülésig, bőven megvárunk!
-Ajánlom is! Nem akarok lemaradni! Na de most azt hiszem mennem kell!-mindketten kimentünk én leültem  és pár percen belül elkezdődött a ceremónia. Egyszerű de gyönyörű esküvő volt bár az ünneplés kicsit hosszúra húzódott. Csak ültem egy széken és figyeltem a többieket, mivel táncolni nem tudtam a hasamtól és már mozogni is nehéz volt ez tűnt a legegyszerűbbnek. Aztán már ez se volt jó! Nagyon fájt a hasam.
-Szia! Kérsz valamit?
-Köszi Gena, igen egy üdítőt kérnék!- próbáltam leplezni, hogy fájdalmaim vannak. Nem akartam tönkre tenni az ünneplést. -Ú, köszi ez jól jött, kezdtem kicsit szédülni!-mondtam ahogy megittam a narancslevet amit hozott.
-Jó Lily most őszintén, nem tűnsz úgy mint aki jól van. Baj van?-kérdezte és a hasamra tette a kezét. -Bas*zus nagyon kemény a hasad, ez nem hiszem, hogy jót jelent! Bevigyünk a kórházba?
-Nem, köszi nem kell, jól vagyok! De ha mégis baj lenne, megvárnám amíg Brianék el indulnak a nászútra
-Jól van, akkor megkérdezem, mikor mennek!- elszaladt én meg egyre kevésbé bírtam. Kapkodtam a levegőt és egyre jobban fájt a hasam.
-Na jó,  figyelj James! Mindjárt megyünk a dokihoz, bírd ki!-fujtattam- Nem lesz semmi baj!
Egyszer csak felbukkant Michelle és Brian mosolyogva, kézen fogva.
-Nagyon örülünk, hogy eltudtál jönni.- kezdte Michelle és megölelt. Próbáltam mosolyogni, hogy ne lássák rajtam, hogy baj van.
-Igen, és nagyon fontosak vagytok nekünk! Sietünk vissza nehogy lemaradjunk valamiről, de most már indulnunk kell!-ölel meg Brian is Aztán még suttogott a fülembe. -Nagyon szeretlek titeket, és vigyázzatok magatokra!-adott egy puszit és elengedett. Gena nem túl feltünően odalépett mellém és belém karolt, hogy megtartson. Még ott álltunk, és néztük, hogy kísérik az emberek Brianéket, és ahogy látótávolságon kívűl voltak elindultunk a kocsi felé. A kocsiban már Zacky ott ült a kormánynál.
-Na nagy baj van?- kérdezte idegesen, és ahogy beültünk elindult.
-Nem tudom, nagyon fáj. És fázom!
-Zacky siess!- simogatta a fejemet, a mellettem ülő Gena. -Nem lesz semmi baj!-mondogatta amíg oda nem értünk a kórházba. Ott egyből felvittek a szülészetre és betoltak egy vizsgálóba.
-Na jó, először is megvizsgálom, hogy megiondult e a szülés, jó? Aztán csinálunk egy ultrahangot és meglátjuk mire lesz szükség.- mondta a doki és el is kezdte a vizsgálatokat.- Jól van ami jó hír, hogy nem repedt meg a burok, szóval a víz nem folyt el, viszont el kezdett tágulni a méhszája ami nagyon nem jó. Ezek szerint megindult a szülés. Gyorsan csinálunk egy ultrahangot és meglátjuk a babával minden rendben van-e. -az orvos kiment én meg aggódva pillantottam Genara, aki Zacky kezét szorongatta.
-Srácok, ugye nem lesz baja?- néztem rájuk, de Zacky lesütötte a szemeit, Gena pedig csak próbált mosolyogni. A doki visszaért egy géppel, és elkezdte az ultrahangot.
-Hát a baba még pici, épphogy 2000 gramm. A következőt fogjuk tenni. Kap infúziót és abban antibiotikumot valamint gyógyszert, hogy erősítsük a baba tüdejét. Kap magnéziumot és mindent megteszünk, hogy még nyerjünk egy kis időt a babának. A legjobb, ha még egy hónapot kitudnánk húzni, hogy legkorábban a 37. héten szüljön és ne a 33-on.- azzal, hogy mindezt lehadarta mosolyogva kiment, és alig hogy kiment, berontottak Jimmy szülei aggódva. Elmondtam mi történt, de a doki megnyugtatott mindenkit hogy még benn tartja  a babát. A következő egy hétben a kórházban tartottak és szigorúan figyeltek rá, hogy sokat igyak és egyek, amit gondosan betartottam. Azt mondták, az lehet az oka,annak hogy megindult a szülés, hogy az elején mikor már híznom kellett volna én még csak fogytam, illetve a sok stressz amit Jimmy halála okozott. Összességében másfél hetet töltöttem a kórházban, mikor mondták, hogy haza mehetek, de szigorúan feküdnöm kell. Ahogy haza mentem, valakik mindig velem voltak. Vagy Gena és Zacky, vagy Johnny, Matt és Val. Bőven volt segítségem, így sikerült kihúzni míg Brian és Michi hazaértek.
-Úristen, csak most mondta Zacky, hogy mi van!-rontott be a szobába aggódva Brian. -Miért nem szóltál?
-Nem akartam, hogy aggódjatok, de már jól vagyunk!
-De nem lesz már baj ugye?
-Hát még legalább 2 hetet ki kéne bírnia bent, de szedek mindent amit mondott a doki. És látod, megvártunk!-mondtam mire elmosolyodott.
-De azt mondtad bőven megvársz!-mondta kicsit durcásan de megölelt.-Kérsz valamit? A többieket elküldtem pihenni én maradok most itt.
-Nem kell semmi, de nézhetnél velem valami filmet.- mosolyogva lehuppant mellém az ágyra és elkezdtünk Jóbarátokat nézni. Nagyon elálmosodtam és el is aludtam.
-Lily, Lily! Nézd, milyen gyönyörű!
-Jimmy?-néztem magam elé meglepve. Egy baba volt a karjában.
-Az én kisfiam!-mosolygott és könnyes szemekkel nézett rám.-A mi kisfiúnk és annyira gyönyörű! -félve néztem a babára a karjában, de tényleg gyönyörű volt. -Lily, kérlek! Vigyázz rá!
-Jimmy?- néztem ahogy lassan eltűnt és éles fájdalmat éreztem az oldalamban. Kipattantak a szemeim és a hasamhoz kaptam. Újra erős fájdalmam volt. Próbáltam felülni és Briant kerestem, de már nem volt mellettem.
-BRIAN!-elordítottam magam, és próbáltam lassan felkelni, de újabb fájás jött.-BRIAN!
-Mi az?-futott be a fürdőből és ahogy meglátta, hogy próbálok fel kelni egyből oda jött mellém.
-Be kell mennünk a kórházba!-ahogy ezt kimondtam éreztem, hogy elfolyt a magzatvíz.
-Jesszusom, jó, oké, akkor gyere!-hadarta és lassan lesegített a lépcsőn be a kocsiba.
-Várj még ne indulj! Hozd a cuccom!-küldtem vissza a házba, és futva érkezett meg a táskámmal.
-Minden meg van?-bólintottam és egy újabb fájás közben felnyögtem.- Jesszusom, nagyon megijesztesz!- azonnal elindult és ahogy betoltak megint egy vizsgálóba és közölték, hogy most már tényleg jön a baba Brian elkezdett körbe telefonálni. Míg a többiek visszaértek Brian volt velem és fogta a kezem.
-Na jó, most nagyon félek!-mondta mire nevetnem kellett.
-Te félsz? Nekem lesz kisbabám?
-De én leszek veled? Remélem meg jön egy csaj!
-Nem kell itt lenned!-mondtam neki, de dühös lett.
-Persze hogy veled maradok!-mondta mérgesen és láttam hogy nagyon ideges.
-Köszönöm, Brian! Nagyon szeret...- újabb fájás. Épp bejött a doki, de most csak jó híreket mondott.
-Nagy szerencsénk, hogy még két hétig bent maradt a baba. A gyógyszer is remélhetőleg segített és a tüdeje is lehet elég erős lesz, hogy ne kerüljön inkubátorba.
A jó hírek ellenére, nagyon féltem, de aztán Brian minden féle vicceket kezdett mesélni és a nászútjukról beszélt, és így egész megnyugodtam. Elterelte a figyelmemet.
-Nyugi Lily, mindjárt túl vagyunk rajta!- mondta és továbbra is fogta a kezem mikor már 2 órája voltunk bent.
-Menj ki nyugodtan a többiekhez, el leszek még egy darabig. -mondtam és ő lassan, kisétált. A félelem újra elfogott, de a kíváncsiság is. Vártam Jamest, és reménykedtem, hogy olyan lesz mint az apja!

2 megjegyzés :

  1. Úúúúúúúú :DD
    Végre!
    Eléggé megijedtem mikor az orvos elkezdte mondani a rossz híreket. ._.
    Brian tök joofej, hogy így aggódik Lilyért.
    :DDDDD De miért pont ennél a résznél hagytad abba?? :OO ._.
    Várom a kövit!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D

    ~foREVer <3

    VálaszTörlés
  2. Reméltem, hogy örülni fogsz, hogy már jön a baba :) Igen Brian még meg fogja mutatni milyen jó barát, és hogy lehet rá számítani. Hát muszáj voltam két részre szedni, mert különben túl hosszú lett volna, és hát az izgalom is kell :D hozom mihamarabb a kövit :) köszi a komit

    VálaszTörlés