Már egy hónapja, hogy átköltöztem, de még mindig fogolynak éreztem magam. Már 5 és fél hónapos terhes voltam és már végre látszott a pocakom is. Jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy nem lehettem soha se egyedül. Újra elővettem az albumot és átlapoztam, minden képet újra és újra megnéztem.
-Annyira hiányzol Jimmy!-a pocakomat simogattam, de nem sírtam. -Itt lenne a helyed, velem és a babánkkal! Tudom, milyen boldog lennél. Jobb lenne csak veled lenni és a babánkkal!
-Bocsi bejöhetek?-kopogott az ajtón Katie.
-Persze gyere, nyugodtan!
-Hoztam neked valamit!-átnyújtott egy kis dobozt, és leült az ágyam szélére. -Mikor Jimmy kicsi volt, ez az övé volt. -Remegett a kezem, ahogy ki akartam nyitni a dobozt. Egy pici pizsama volt benne. Elmosolyodtam és megöleltem Katiet.
-Köszönöm, ez nagyon kedves.
-Van még pár holmi, amit anyuék elraktak. Jimmy első dobfelszerelése is itt van.
-Köszönöm szépen!-a hasamra tettem a kezem és James épp mozogni kezdett.Katie lassan felállt és kiment. Sajnos újra rádöbbentem, hogy egyedül maradtunk a babával. Sose fogja úgy ismerni az apukáját, ahogy megérdemelné. Nem fognak együtt csinálni semmit, és csak történetekből, videókból képekből gondolhatja, milyen is volt az apukája. Elszomorodtam, de nem volt sok időm.
-Szia, gyere elmegyünk!-lépett váratlanul mellém Matt mosolyogva.
-Hova megyünk?
-Csak gyere!-tartotta a kezét és segített felkelni, majd végig kísért a házon, és a ház előtt parkoló kocsiig támogatott.
-Szia Lily!-köszönt mosolyogva Valary, intettem és Matt már el is indult.
-Hova megyünk?-nem válaszoltak. Aztán Matt leparkolt Zacky és Gena házánál. Lassan bementünk És ott volt mindenki. Jimmy szülei, a banda, és az összes közös barátunk. Mindenhol kék lufik voltak. Ledöbbentem, ez egy babaváró buli volt.
-Gyere ülj le!-lépett mellém Zacky és leültetett egy székbe.
-Szeretnénk ezzel gratulálni neked, a kis Jimmyhez, és tudatni, hogy ránk mindenben számíthatsz.-mondta Brian, és megölelt.
-Köszönöm szépen mindannyitoknak, hogy eljöttetek. Tényleg sokat jelent ez most, nekünk.-a kezem a hasamon pihent, és mindenki csak mosolygott. Aztán leültettek és elhalmoztak ajándékokkal. Rengeteg ruhát kaptam a babának, meg játékokat. És egy kis dobfelszerelést, amin az apja gyakorolt, kiskorában. Bőrdzsekit ami olyan volt mint az apjáé. Aztán jött a torta. Jól éreztem magam. Megtaláltam Briant a konyhába.
-Szia! Nagyon köszönök mindent!-mondtam és megöleltem.
-Ugyanmár! Megérdemlitek. Annak a kis srácnak nem lesz apukája, de lesz 4 olyan nagybácsija aki, mindent megtesz értetek.-megsimogatta a hasamat és adott egy puszit a homlokomra.
-Nagyon köszönjük. A legjobb nagybácsik lesztek.-pont belépett Zacky és mosolyogva jött oda hozzánk. -Téged is nagyon szeretünk és nagyon köszönöm.- ő is megszorított.
-Természetes, hogy mellettetek vagyunk. Jimmy is ezt akarná, és ugyanezt tenné, ha nem veletek, hanem bármelyikünkkel történt volna ez.-Brian bólogatott, nekem meg újra könnyek szöktek a szemembe.
-Fiúk kérhetek valamit?-bólintottak és komoly pillantásokkal néztek rám. Nagyon nyeltem, és próbáltam erőt venni magamon, hogy eltüntessem a könnyeket a szememből. -Mondjatok el majd mindent neki az apjáról. Régebb óta ismertétek mint én, és egy teljesen más oldalát, de szeretném, ha a lehető legtöbbet tudná az apjáról.-mindketten egyszerre a nyakamba borultak és így álltunk percekig csendben.
Újabb két hét telt el. 6 hónapos terhes voltam, és egyre nyűgösebb. Nem tudtam aludni, James állandóan ficánkolt, és mindig éhes voltam. A srácok az utómunkálatokat csinálták a lemezen és eléggé le is foglalta őket. De mindennap felhívtak. Michelle és Valary is sokszor jött. De egyik sem segített azon, hogy egyedül voltunk ketten. Forgolódtam az ágyban. Nem bírtam. Felöltöztem és elindultam. Beszálltam az autómba és csak vezettem. A temető előtt találtam magam és egyből mentem is. Mentem Jimmyhez. Leültem a földre és csak meredtem a sírkőre miközben a pocakomat simogattam. Egy szót sem szóltam, aztán újra kocsiba szálltam és megint csak vezettem. Hazáig. A közös házunkhoz. Bementem és éreztem az illatát. Körbejártam az egész házat. Annyi holmink volt még ott. Rájöttem, hogy visszaakarok jönni. Ott akarom nevelni a fiamat, ahol az apjával együtt éltem. Felmentem az emeletre és lefeküdtem az ágyunkba. James megnyugodott a pocakomban és én is. Végre eltudtam aludni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése